A lila burgonya saját termesztésű volt, és mire a gombócok készültek, éppen annyi maradt belőle, mint amennyit bele is főztem. Jó lisztes fajta, és a színét is ragyogóan megtartja.
A zsemlemorzsának való a (saját készítésű) négymagvas tönkölykenyeremből maradt vissza, amit aztán durvára daráltam csak, hogy ropogósabb legyen az összhatás. Kevéske dióolajon pirítottam meg. Hmm...ínycsiklandó lett!
mérettől függően kb. 25-30 db-hoz
- 660 g lila burgonya héjában megfőzve, majd meghámozva és krumplinyomón átpasszírozva
- kb. 100-130 g liszt
- 1 db kisméretű tojás
- csipetnyi tengeri só
- gombóconként 1-1 kimagozott szilva, 1-1 kiskanálnyi házi vaníliás nádcukorpor, őrölt fahéj
- jó minőségű kenyérmorzsa
- dióolaj
Elkészítés
- Adjunk annyi lisztet az áttört burgonyához „amennyit felvesz”, egy kis tojást, egy kis csipetnyi sót, és dolgozzuk jól össze a tésztát. Burgonyától függően változhat a szükséges lisztmennyiség. Az a lényeg, hogy egy lágy, de ne ragadós tésztát kapjunk.
- Készítsük elő a kimagozott szilvákat: mindegyik belsejébe tegyünk egy keveset a vaníliás nádcukorból és az őrölt fahéjból.
- Tépjünk le a burgonyás tésztából egy kisebb maroknyi darabot, és lisztes kézzel lapítsuk/formázzuk koronggá. (Akinek szippatikusabb, lisztes felületen ki is nyújhtatja és kocákra vághatja a tésztát.) Helyezzünk bele egy szilvát, és tapasszuk óvatosan össze a gombócot. Ugyanígy járjunk el a többi hozzávalóval.
- Nem túl magas hőfokon pirítsuk meg a zsemlemorzsát a dióolajon. (Az olajok hevítéséről korábban már összegyűjtöttem bőséges információt.)
- Lobogó forró vízben főzzük ki a szilvás gombócokat -
akkor vannak készen ha feljönnek a víz felszínére - majd egy
szűrővel vagy szűrőlapáttal emeljük ki őket a vízből,
csepegtessük le alaposan, és forgassuk bele a kellemesen dióillatú
kenyérmorzsába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése