Mogyorós „Túró Rudi” tortának álcázva

Na ki szereti a Túró Rudit? Ha akadnak olyanok akik nemmel válaszoltak, azoknak most nem érdemes tovább olvasniuk… ám az igennel válaszolók - feltehetően népes táborának - pedig annál inkább érdemes tovább olvasniuk, hiszen recept is tartozik a képhez.
Ezer éve terveztem már, hogy elkészítem ezt a fantasztikus, sütés nélküli desszertet, de valahogy mindig valami más lett a vége. Leginkább gyümölcsös édességek. Mostanában viszont, így hogy akad némi házi kecsketúróm is itthon, már-már muszáj volt egy túródesszertet is kipróbálnom a felhasználásával. Nem meglepő módon kitűnően vizsgázott és máris újrakészítésért kiált. ;)
Az alapötlet Flatcat Gabitól származik, hálás köszönetem érte. Én egy picit átalakítottam, így;


Hozzávalók egy 21 cm-es tortaformához
az alaphoz

• 150 g török mogyoró nyersen vagy pörkölve
• 15 g natúr zabpehely
• 35 g házi vaníliás nádcukorpor
• 150 g 53%-os Callebaut csokoládécseppek (vagy más jó minőségű étcsokoládé)
• 25 g „kecskevaj” (ennyi volt kéznél) vagy egyszerű vaj
• kb. 3 ek dió- vagy törökmogyoró-olaj

a túrókrémhez

• 825 g hideg kecsketúró (ugyanúgy készítettem, mint a korábban leírt receptben, de ezt rövidebb ideig csepegtettem a krémesebb, amolyan krémtúróhoz hasonló állag elérése miatt)
• 70 g házi vaníliás nádcukorpor
• 6 g agar-agar (növényi zselésítőpor) vagy más zselésítő
• 0,75 ml víz
• 1,5 dl tejszín
• 2 db vaníliarúd kikapart belseje
• 1-2 db biocitrom reszelt héja
• facsarásnyi citromlé

a torta tetejére

• kb. 2 maréknyi 53%-os Callebaut csokoládécseppek (vagy más jó minőségű étcsokoládé)
• 10-15 szem török mogyoró durvára törve

Elkészítés

1. Vízgőz fölött olvasszuk meg a csokoládét a vajjal. Vegyük ki az edényt a fürdőből és keverjünk bele annyi mogyoró- vagy dióolajat, ammenyivel se nem túl híg, se nem túl szilárd nem lesz a krém.
2. Egy késes aprítógépben daráljuk össze a török mogyorót és a zabpelyhet, majd keverjük hozzá a cukrot is. (Ha kristályos nádcukrot használunk, akkor előzőleg lehetőleg porítsuk.)
3. Béleljünk ki sütőpapírral egy tortaformát. Keverjük össze az olvasztott csokoládéval a cukros-zabpelyhes mogyoróőrleményt és gyúrjunk belőle egynemű masszát, majd nyomkodjuk egyenletesen a tortaformába és tegyük hűtőbe.
4. Most készítsük el a túrókrémet. Öntsük össze a tejszínt és a vizet , s keverjük el benne csomómentesen az agar-agart. Forraljuk össze, majd pár percig lassú tűzön forraljuk. Tegyük félre hűlni. (Az agar-agart az üvegcsén lévő utasítások szerint melegen kell elkészíteni és hidegen zselésedik, de az itthon ismertebb zselatinokat általában nem szabad hevíteni, mert elvesztik a zselésítő képességüket. Természetesen bármelyik tökéletesen megfelel a tortához.)
5. Keverjük ki a kecsketúrót a vaníliás cukorral, a reszelt citromhéjjal és egy kis citromlével, s ha már nem túl meleg a tejszín, akkor adjuk azt is hozzá.
6. Öntsük a túrókrémet a tortaalapra, símítsuk el a tetejét és tegyük legalább néhány órára a hűtőbe.
7. Lehetőleg az első fogyasztás előtt díszitsük a tetejét: ehhez a mérethez olvasszunk fel vízgőz fölött két maroknyi csokoládét, hagyjuk kissé hűlni, majd vonjuk be vele szépen a torta tetejét. Törekedjünk arra, hogy ne legyen túl vastag ez a réteg, mert a teljes szilárdulás után könnyebb lesz majd szeletelni. Még mielőtt megdermedne, hintsük meg néhány szem durvára tört mogyoróval.

Fogyasszuk el jó étvággyal!

Lila szilvás gombóc

Az aszályos évünk ellenére idén rengeteg zamatos szilvánk érett, már csak ezért sem múlhatott el a nyár szilvás gombóc nélkül. A hagyományos alapanyagok helyett lecseréltem egyet s mást, amitől határozottan jól sikerültek ezek a gombócok.
A lila burgonya saját termesztésű volt, és mire a gombócok készültek, éppen annyi maradt belőle, mint amennyit bele is főztem. Jó lisztes fajta, és a színét is ragyogóan megtartja.
A zsemlemorzsának való a (saját készítésű) négymagvas tönkölykenyeremből maradt vissza, amit aztán durvára daráltam csak, hogy ropogósabb legyen az összhatás. Kevéske dióolajon pirítottam meg. Hmm...ínycsiklandó lett!

Hozzávalók
mérettől függően kb. 25-30 db-hoz

• 660 g lila burgonya héjában megfőzve, majd meghámozva és krumplinyomón átpasszírozva
• kb. 100-130 g liszt
• 1 db kisméretű tojás
• csipetnyi tengeri só
• gombóconként 1-1 kimagozott szilva, 1-1 kiskanálnyi házi vaníliás nádcukorpor, őrölt fahéj
• jó minőségű kenyérmorzsa
• dióolaj
  
  

Elkészítés

1. Adjunk annyi lisztet az áttört burgonyához „amennyit felvesz”, egy kis tojást, egy kis csipetnyi sót, és dolgozzuk jól össze a tésztát. Burgonyától függően változhat a szükséges lisztmennyiség. Az a lényeg, hogy egy lágy, de ne ragadós tésztát kapjunk.
2. Készítsük elő a kimagozott szilvákat: mindegyik belsejébe tegyünk egy keveset a vaníliás nádcukorból és az őrölt fahéjból.
3. Tépjünk le a burgonyás tésztából egy kisebb maroknyi darabot, és lisztes kézzel lapítsuk/formázzuk koronggá. (Akinek szippatikusabb, lisztes felületen ki is nyújhtatja és kocákra vághatja a tésztát.) Helyezzünk bele egy szilvát, és tapasszuk óvatosan össze a gombócot. Ugyanígy járjunk el a többi hozzávalóval.
4. Nem túl magas hőfokon pirítsuk meg a zsemlemorzsát a dióolajon. (Az olajok hevítéséről korábban már összegyűjtöttem bőséges információt.)
5. Lobogó forró vízben főzzük ki a szilvás gombócokat - akkor vannak készen ha feljönnek a víz felszínére - majd egy szűrővel vagy szűrőlapáttal emeljük ki őket a vízből, csepegtessük le alaposan, és forgassuk bele a kellemesen dióillatú kenyérmorzsába.
   

Fogyasszuk még melegen, langyosan vagy hidegen, mert bárhogyan finom. Nekem a szilvák megtöltésekor éppen elfogyott a fahéjam, de akinél maradt és szereti, az ne sajnálja ám meghinteni vele a kész gombócokat. ;)