Kecsketúró házilag

Számomra ez A tökéletes kecsketúró.

Pedig az elején még sajtnak indult, de megfeledkeztem a tejről pasztőrözés közben, és túlhevült mire észbe kaptam. Még nem forrt, éppen 81 °C-os volt. Gyorsan félrehúztam, miközben egy kicsit el is keseredtem, hogy odalett a sajtnak való kecsketej. Aztán eszembe jutott, hogy eleinte - még a folyékony tejoltó használata előtt - forráspontig hevíttettem a tejet, amiből aztán ételecettel vontam ki a sajtanyagot. Sikerült így is, úgy is, de igazán egyik verziót sem jegyeztem fel.

Adva volt az alkalom, hogy újra tegyek egy ecetes próbát. 6 liter kecsketejből majdnem pontosan 1 kg (945 g) kecsketúrót sikerült készítenem. Ehhez a mennyiséghez 1,8 dl 6%-os fehérborecetet használtam (tehát literenként 0,3 dl-t), ami az én esetemben a lehető legmegfelelőbb mennyiségnek bizonyult, mit ahogy a képen is látható.

Egyszeűen beleöntöttem a 81 °C-os kecsketejbe a fehérborecetet, rátettem a fazékra a tetejét és visszatettem a kikapcsolt, de még meleg főzőlapra. Fél óra elteltével már szépen különvált a tejfehérje a savótól. Egy tiszta, csak ehhez a művelethez használatos pelenkán átszűrtem az egészet, majd felakasztottam pár órára, míg kicsepegett belőle a maradék savó.

Az eredmény egy kemény gömböc lett, amit formára való préselés előtt szerettem volna megsózni,
ezért villával összetörtem. Ekkor ismertem fel, hogy egy kiváló minőségű túró van a kezeim között, amit kár is lenne tovább alakítani. Hát így született meg az első igazi kecsketúróm.

Ízre, állagra is hibátlan lett, a fehérborecet alig érződik benne, így nem csak sós ételekhez, hanem desszertek készítéséhez is kiváló választás.



Nálam másnap egy nyári bazsalikomos-zöldséges lasagne készült a túró felhasználásával, s a kertünkben termett biozöldségekből; paradicsomból, spenótból, lila sárgarépából, fekete hüvelyű zöldbabból, és különféle hagymákból.