Csuda finom meggyes-mákos sütemény „kecskevajjal”

Még a múltkor egy jó kis meggyes - és kivételesen nem csokoládés - kevert süteményt készültem sütni, amikor megláttam Mandula sarok régimódi angol cseresznyés tortáját. Rögtön neki is álltam az elkészítésének, de legalábbis valamilyen hasonló süteményhez.
Azóta már dupláztam belőle.

Szerencsés vagyok, mert újabban mindig akad némi „kecskevaj” a hűtőben, így javarészt azt használtam fel hozzá. A nem szokványos íze igazán jót tett ennek a sütinek. S mivel nagyon szeretem a mák-meggy párosítást, hát beletettem az itthon még fellelhető kék mákot is.


Hozzávalók

285 g puha vaj, amiből most 120 g normál és 165 g „kecskevajjal” volt (nem igazi köpült kecskevajam volt, hanem a kecsketej pasztőrőzésekor a felszínen keletkező hártyát szoktam leszedni, amiből hűtve jól kenhető állagú vajat kapok)  Másodszorra 250 g vajjal sütöttem, annyi is bőven elegendő hozzá.
160 g + 2 ek barna nádcukor
6 db (300 g) tojás
60 g egész kék mák
375 g búzaliszt
3 g foszfátmentes sütőpor
20 g (kb. 2 ek) mandulalikőr (vagy rum)
600 g magozott meggy


Elkészítés

1 Alaposan keverjük habosra a puha vajat a nádcukorral.
2 Folyamatos - lehetőleg gépi - keverés mellett egyesével adjuk hozzá a tojásokat.
3 Egy hajlékony spatulával keverjük a masszába a mákot, lisztet, sütőport, majd a mandulalikőrt és végül a magozott meggyet is.
4 Simítsuk egy megfelelő méretű tepsibe vagy tortaformába (én egy 26 cm átmérőjű szilikon formában sütöttem) és hintsük meg egy kevés nádcukorral.
5 180 °C-os sütőben (az enyém légkeveréses) a középső rácson 50-55 perc alatt süssük készre.


Langyosan, és behűtve is csuda finom édesség, sőt, fagyival is kifejezetten jó párost alkot.


Megjegyzés: A második alkalommal csak darált fekete mákot tudtam beszerezni, amivel ugyancsak finom lett a süti, de az egész kék mákkal határozottan jobb lett, így aki teheti, készítse inkább azzal.

Kecsketúró házilag

Számomra ez A tökéletes kecsketúró.

Pedig az elején még sajtnak indult, de megfeledkeztem a tejről pasztőrözés közben, és túlhevült mire észbe kaptam. Még nem forrt, éppen 81 °C-os volt. Gyorsan félrehúztam, miközben egy kicsit el is keseredtem, hogy odalett a sajtnak való kecsketej. Aztán eszembe jutott, hogy eleinte - még a folyékony tejoltó használata előtt - forráspontig hevíttettem a tejet, amiből aztán ételecettel vontam ki a sajtanyagot. Sikerült így is, úgy is, de igazán egyik verziót sem jegyeztem fel.

Adva volt az alkalom, hogy újra tegyek egy ecetes próbát. 6 liter kecsketejből majdnem pontosan 1 kg (945 g) kecsketúrót sikerült készítenem. Ehhez a mennyiséghez 1,8 dl 6%-os fehérborecetet használtam (tehát literenként 0,3 dl-t), ami az én esetemben a lehető legmegfelelőbb mennyiségnek bizonyult, mit ahogy a képen is látható.

Egyszeűen beleöntöttem a 81 °C-os kecsketejbe a fehérborecetet, rátettem a fazékra a tetejét és visszatettem a kikapcsolt, de még meleg főzőlapra. Fél óra elteltével már szépen különvált a tejfehérje a savótól. Egy tiszta, csak ehhez a művelethez használatos pelenkán átszűrtem az egészet, majd felakasztottam pár órára, míg kicsepegett belőle a maradék savó.

Az eredmény egy kemény gömböc lett, amit formára való préselés előtt szerettem volna megsózni,
ezért villával összetörtem. Ekkor ismertem fel, hogy egy kiváló minőségű túró van a kezeim között, amit kár is lenne tovább alakítani. Hát így született meg az első igazi kecsketúróm.

Ízre, állagra is hibátlan lett, a fehérborecet alig érződik benne, így nem csak sós ételekhez, hanem desszertek készítéséhez is kiváló választás.



Nálam másnap egy nyári bazsalikomos-zöldséges lasagne készült a túró felhasználásával, s a kertünkben termett biozöldségekből; paradicsomból, spenótból, lila sárgarépából, fekete hüvelyű zöldbabból, és különféle hagymákból.