Almás pite másképp

Miben más mint a többi? Diós-tönkölylisztes-bodzavirágszirupos linzerszerű ropogós alapra tettem fahéjas bodzavirágkaramellt, amire háromfajta vékonyra szeletelt almát sorakoztattam és sütöttem meg. Vaníliás tejszínhabbal és diómarcipán-tojással kínáltam. Igazán mutatós lett, és eszméletlenül finom.

Aki ismer már - vagy legalább a blogomat ismeri - már tudhatja, hogy nem vagyok egy nagy karamellkészítő. Ok nélkül nem is szoktam karamellt tenni a desszertjeinkbe, de néha-néha kivételt teszek. Tavaly az egyik tavaszias desszertemhez angyalhajat készítettem cukorból, most pedig kifejezetten a NoSalty receptversenyére készítettem ezt a süteményt. A feladat csupán annyi, hogy a pályamű tartalmazzon tejszínt és karamellt. Én nagyjából abból a cukormennyiségből készítettem szirupot és karamellt, amit a tésztába vagy az almához keverve tettem volna. A tészta amúgy magában nem is édes, akár sós feltét is kerülhetne rá.

Amit most mutatok, ez a második verzió, mert az első nem lett olyan kinézetű, mint szerettem volna. Ennek ellenére muszáj megemlítenem, mert az is nagyon jó lett és nagy kár lenne, ha feledésbe merülne. Az alaptészta ugyanaz volt mint ennél, körülbelül másfélszeres mennyiségben, csakúgy, mint a karamell, ám sokkal több; összesen 600 g reszelt almát tettem rá amihez kevertem némi bodzaszirupból visszamaradt bodzavirágot is. Ennek a tetejére felfert tojásfehérjével lazított felvert tejszínt sütöttem, de mint az várható volt, a hő hatására összeesett. Ennek ellenére szép is lett, és nagyon finom is, viszont az almaréteg túl vastag lett, nem tudtam szépen szeletelni.
Ezért készült egy második változat is, aminek csak a külsején szerettem volna javítani, az ízén nem.


Hozzávalók

a diómarcipánhoz
75 g dióbél
30 g (házi) vaníliás nádcukorpor (ha nincs, akkor keverjünk vaníliamagokat/vaníliapasztát/vaníliakivonatot a nádcukorhoz)

a bodzavirágsziruphoz / bodzavirág-karamellhez
12 g szárított (vagy friss) bodzavirág (Az enyém tavalyi szedésű volt, amit szárítás után jól zárható üvegben tároltam a szekrényben. A minősége semmit sem romlott!)
70 g + 50 g barna nádcukor
180 g (annyi, amennyi ellepi) forró víz

1 csapott ek őrölt fahéj

a tésztához
100 g darált dió
115 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
1 kis csipet finom tengeri só
30 g bodzavirágszirup
1 db kisméretű (30 g) tojás / vagy csak a sárgája/fehérje, ami kézenfekvőbb
25 g kemény vaj

továbbá
kb. 3 db alma - legjobb ha nem egyfajtájúak, mert érdekesebb lesz a végeredmény (az alma mennyiségét ízlés szerint lehet növelni)
frissen facsart citromlé - amennyiben nagyon édes almát használunk

jó minőségű tejszín (én Cserpest használtam), amihez másfél deciliterenként számoltam egy-egy vaníliarúd kikapart magjait
20 g gyümölcscukor vagy más édesítő


Elkészítés

1 Tegyük egy hőálló tálkába vagy egy befőttes üvegbe a bodzavirágot a 70 g nádcukorral, öntsük fel a forró vízzel, zárjuk le a tetejét és hagyjuk állni legalább egy órán át. Így hagyható akár egyik napról a másikra is. Szűrjük le.

2 Készítsük el a diómarcipánt: forraljunk fel vizet és blansírozzuk benne 1-2 percig a diót, majd emeljük ki a vízből a és ahogyan hűl, türelmesen húzogassuk le mindegyikről a héját. A vaníliás cukorral összekeverve daráljuk finom péppé. Össze is fog állni, nem lesz szükség folyadékra, de ha mégis, akkor pár csepp jéghideg vízzel állítsuk össze. Tekerjük folpackba, és pihentessük a hűtőben, majd formázzunk belőle tojásokat. Én ebből a mennyiségből 8-10 db-ot gyúrtam.

Ez a marcipán hűtőben akár hetekig is eláll.

3 A tésztátoz keverjük össze a diót, a tönkölylisztet és egy kis sót, morzsoljuk el vele a vajat, adjuk hozzá a tojást és 30 g szirupot, s gyúrjunk belőle tésztát. Csomagoljuk be folpackba és tegyük egy órára a hűtőbe.

4 180°C-ra melegítsük elő a sütőt. Nagyon vékonyan vajazzunk ki egy kb. 21 cm átmérőjű piteformát, és nyomkodjuk bele a diós tésztát úgy, hogy legyen egy kis pereme.

15 perc alatt süssük elő.

5 Keverjünk a maradék szűrt bodzavirágsziruphoz 50 g nádcukrot és a fahéjat, majd egy erre alkalmas fém edénykében (tehát nem teflon, nem kerámiabevonatú) főzzük fel, sűrítsük be karamellé. Ha kész, öntsük az elősütött pitetésztára.

6 Közben az almákat vágjuk félbe, emeljük ki a magházukat és egy éles késsel szeleteljük fel nagyon vékonyan.

Rendezzük őket a körbe-körbe, a pite szélétől befelé haladva. Nem baj, ha több rétegben kerülnek rá az almaszeletek. Ha nagyon édes a felhasznált alma, akkor érdemes facsarni rá egy kis citromlevet. A bodzavirágért rajongók tehetnek az alma és a karamell közé a szirupból visszamaradt virágokból is.

7 Süssük készre kb. 20 perc alatt.

8 Adjuk a tejszínhez a vaníliarúd(ak) kikapart magjait és a gyümölcscukrot, s verjük habbá. Fogyasztásig tároljuk hűtőben.

Kínáljuk a piteszeleteket egy-egy kanál vaníliás tejszínhabbal és diómarcipán-tojással.

Tipp: A tejszínhab helyett tejszínfagylaltot is készíthetünk a süteményhez.

Indiai ihletésű feketelencse-főzelék

Szó, ami szó leves vagy főzelék is lehet belőle mire elkészül, ugyanis nálam ez az eredetileg főzeléknek indult étel elsőre egy isteni finom leves lett, de én ma valahogy ragaszkodtam a főzelékhez, úgyhogy egy kis liszt segítségével besűrítettem.

Amikor a délelőtt folyamán beáztattam a fekete lencsét, még úgy terveztem, hogy főtt burgonyával fogom besűríteni, fagyasztott paradicsommal és bazsalikommal ízesíteni. Aztán elkalandoztam, és kedvet kaptam egy pikáns indiaihoz. Húst eleve nem terveztem, és amúgy is volt még a tegnapi répafasírtból, aminek az édessége igazán nagyszerűen kiegészítette a natúr joghurttól savanykás főzeléket. Viszont fasírt nélkül is finom, levesként is remekül funkcionál.


Hozzávalók
2-3 adaghoz

160 g fekete lencse /vagy más színű lencs - egy órára vízbe áztatva (utána 200 g súlyú lett)
8 dl víz
tengeri só
12 g fokhagyma és 12 g friss gyömbér 1 evőkanálnyi vízzel pépesítve
2 ek sűrű paradicsomszósz
1 ek Garam masala, aminek a házi készítésű receptúráját ebben a bejegyzésben már leírtam
chili ízlés szerint
165 g natúr joghurt (lehetőleg ne túl savanyú fajtájú legyen)
kb. 3 ek liszt, amennyiben főzeléket készítünk

A kissé édeskés sárgarépafasírtot javaslom feltétnek, amit én ez alkalommal zöldhagyma híján zöldborsóval, müzli-kenyérmorzsa helyett helyett csak (házi) zsemlemorzsával, és parmezán nélkül készítettem.

Elkészítés

1 Tegyük fel főni a fekete lencsét a kissé megsózott vízben. Forrás után fedő alatt és lassú tűzön rotyogtassuk körülbelül 3/4 órán keresztül, vagy annyi ideig, míg majdnem teljesen megfő a lencse.
2 Adjuk hozzá a fokhagyma-gyömbérből készített pasztát, egy evőkanálnyi Garam masalát, paradicsomszószt, chilit, és főzzük még 10 percig.
3 Öntsük bele a natúr joghurtot, forraljuk össze még egyszer és vegyük le a tűzről. Ellenőrizzük az ízesítést, és ha kívánkozik még bele valamiből, akkor pótoljuk.

Ha levesre vágytunk, el is készült.
Ha főzelékre, akkor osszuk el kétfelé a levest, az egyik felébe keverjük a lisztet és botmixerrel pürésítsük. Hogyha nem szeretnénk túl csípősre a főzeléket, akkor figyeljünk arra, hogy a chilit egészben hagyjuk.
Öntsük vissza a levesbe, keverjük jól össze és hirtelen forraljuk fel. A sűrítést a joghurt hozzáadásával egyszerre is megtehetjük, úgy egy alkalommal kevesebbszer kell összeforralnunk.


Tipp: Tálaláskor díszítsük a főzeléket natúr joghurttal, és ha csípjük a csípőset, akkor néhány szelet chilivel. Laktató étel a sárgarépafasírttal fogyasztva, de mint általában a főzelékekhez, ehhez is jól illik a kenyér - főként az indiai naan.

Burgonyás tönkölylepény lazaccal, kecskesajttal és vadon termő növényekkel töltve

Ez a sós lepény nagyon jó alternatíva maradék főtt burgonya felhasználására, de megéri külön ezért is főzni pár szemet. Bármelyik étkezéskor megállja a helyét, legyen az reggeli, ebéd vagy vacsora.

A vadon termő zöldek mennyiségét lehet növelni, nekem sebtében ennyit sikerült szednem, ezért ennyi került bele. A csalánnal természetesen kesztyűs kézzel kell bánni, de megéri a fáradozást. A fiatal hajtásokat szedjük. Alapos hideg vizes átmosással már ártalmatlanná lehet tenni a csalán hangyasavtartalmú mirigyszőreit, de egy rövid hőkezelés után garantáltan nem bánt. Még az ártalmatlanítás előtt a konyhában kézenfekvőbb konyhai csipesszel hozzányúlni.

Hozzávalók

200 g dinsztelt vöröshagymás főtt, áttört burgonya (sóskamártás mellől maradt)

200 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt

egy kisebb tojás (40 g)

narancshéjas tengeri só

300 g serpenyőben átsütött lazac kiszálkázva, laskáira szedve

kb. 100 g (vagy ízlés szerint) tyúkhúr és zsenge csalánhajtás / vagy medvehagyma, komlóhajtás, ami éppen van

150 g lágy natúr kecskesajt (morzsolható állagú)

narancshéjas tengeri só*

frissen reszelt szerecsendió

2 db kisebb tojás (80 g)

Elkészítés

1 Keverjük össze a vöröshagymás burgonyát és a lisztet, üssük bele a tojást, ízesítsük egy kis sóval és gyúrjunk belőle tésztát. Vajazzunk ki vékonyan egy 18 cm átmérőjű piteformát és béleljük ki a tésztával.

175°C-on süssük elő 20 perc alatt, a sütő középső rácsán.

2 Közben készítsük el a tölteléket. Mossuk át alaposan a csalánt és a tyúkhúrt, és csepegtessük le. Hevítsünk fel egy serpenyőt szárazon, majd dobjuk rá a zöldeket 1-2 másodperc erejéig. Forgassuk át és vegyük ki gyorsan a serpenyőből.

3 Morzsoljuk hozzá a kecskesajtot, ami ha nem sós, akkor sózzuk is meg egy kicsit és reszeljünk bele szerecsendiót. Keverjük hozzá az aprított lazachúst és a tojásokat, majd keverjük alaposan össze.

4 Öntsük a keveréket az elősütött burgonyalepényre és süssük további 20-25 percig.

Hidegen és melegen is egyaránt finom.

* A narancshéjas tengeri sóhoz kezeletlen héjú narancs héját reszeljük vagy vágjuk vékonyka csíkokra - a fehér része nélkül - keverjük össze tetszés szerinti sóval, zárjuk egy jól zárható üvegcsébe és érleljük néhány hétig. Én mindig tengeri sót használok, és bármely más citrushéjjal remekül működik, de készítettem már felszeletelt kumqvattel is. Halakhoz, húsokhoz és vegetáriánus ételekhez is szívesen használom.

Sóskamártás

Egy klasszikus receptet hoztam mára, ami nem más mint a sóskamártás vagy sóskafőzelék, kinek hogy tetszik. Ahány ház, annyi elkészítési mód van rá. Van aki tesz bele cukrot, van aki nem. Én az utóbbiak közé tartozom, képtelen vagyok cukrozott sóskát enni.
Többféleképpen is készítettem már ezt az ételt, de a tegnapi alkalommal találtam pont úgy el, ahogy szeretem. Számomra ez a tökéletes sóskamártásrecept. Az enyhe édesítést dinsztelt vöröshagymával oldottam meg és tükörtojás helyett most posírozott tojást főztem mellé.

Sűrítőanyag nincsen benne, egyszerűen nem higítottam fel túlzottan az alapot, így nem is volt mit besűríteni. 20%-os tejföllel lazítottam csupán, amit azért engedélyeztem magunknak, mert az utóbbi években elég kevés tejfölt használok, így néha igazán belefér a zsírosabb is. Aki viszont sűrűn használja, annak ajánlom inkább a 12%-os változatot.

Korábban kipróbáltam úgy is a mártást, hogy vöröshagymás alapra tettem a sóskát, amit egy pici mézzel édesítettem, majd a végén összeturmixoltam, de nem igazán ízlett. Mostantól nekem ez az igazi recept.

Sóskamártás vöröshagymás tört burgonyával és posírozott tojással



Ugye milyen szép sárga a tojás? A színe nem lett szerkesztve, saját tyúkjaink tojnak ilyeneket.



Hozzávalók

kb. 3 személyre

700 g szárai nélkül blansírozott-fagyasztott-kiolvasztott sóska

2 dl tejföl

tengeri só

500 g burgonya meghámozva, felkockázva, enyhén sós vízben megfőzve

1,5-2 dl burgonyafőzőlé

135 g vöröshagyma finomra aprítva

olívaolaj

személyenként 1-1 db tojás

Elkészítés

1 Tegyük fel főni a burgonyát. Ha elkészült, tegyünk félte 1,5-2 dl főzővizet, a burgonyát pedig törjük össze egy villával.

2 Abban az esetben, ha friss sóskát használunk, akkor először tépkedjük le a szárakról a leveleket, amit néhány másodpercig blansírozzuk, majd csepegtessük le, vagy még egyszerűbb, ha megpároljuk. Csak annyi ideig, amennyi alatt éppen összeesnek a levelek. Öntsük lek a félretett burgonyafőzőlével, ha kell, akkor adjunk hozzá egy kis sót és forraljuk pár percig közepes hőfokon. Vagy ha fagyasztott volt a sóska, akkor először melegítsük fel, öntsük alá a főzőlevet, és ugyancsak forraljuk pár percig.

Lazítsuk a tejföllel, forraljuk össze még egyszer, és húzzuk félre a hőforrásról, mert már el is készült.

Dinszteljük üvegesre az aprított vöröshagymát egy-két evőkanálnyi olívaolajon, majd keverjük össze a tört burgonyával.

3 Készítsük el a tükörtojásokat, vagy a posírozott tojásokat. Az utóbbi úgy készül, hogy vizet forralunk egy löttyintésnyi ecettel, és ebben főzzük a felbontott tojásokat. Legegyszerűbb úgy, hogy egy csészealjról csúsztatjuk a lobogó vízbe a tojásokat, így biztosan nem szakadnak ki.

Ennyi az egész, jó étvágyat hozzá!

Tipp: A sóska sok ásványi sót, meszet, oxálsavat, foszfort és vasat tartalmaz, de flavonoidok, C-vitamin, antranoidok és cserzőanyagok is fellelhetők benne. Magas gyümölcssav-tartalmának köszönhetően frissítő, élénkítő hatású.

A vesekőhajlam tekintetében viszont célszerű kerülni mindazokat a nyersanyagokat, amelyek oxalátkő kialakulására vezethetnek: kakaó, csokoládé, sóska, spenót, egres, rebarbara, narancs, ribizli, valamint a belőlük készült lekvárok, dzsemek, szörpök.

Ezen alapanyagok oxálsav-tartalma alakul át hő hatására részben kalciumsóvá, ami nem tesz túl jót a vesének, ezért ajánlott minél rövidebb hőkezelési idő.

Forrás: MDOSZ

Mini mézes chococotorta

Ahhoz képest, hogy hetek óta valami kávés-csokoládés desszerten gondolkodtam, ma sütöttem egy brutális mézes-kakaós-kókuszos mini tortát. Még jó hogy nem egy nagyot, mert ez azon desszertek egyike, amelyik erősen addiktív.

Honnét a fantázianév? Adta magát: chocolate+coconut. A kakaóvaj illatát egyébként már a tegnapi krémgyártás óta nem tudtam feledni.

Csak úgy találomra készítettem, és még magam sem vártam volna, hogy ennyire jól fog sikerülni. Pont úgy, ahogy elképzeltem (igaz, hogy csokissüti-éhségem volt már, de higgyétek el, hogy nem túlzok): jó kakaós, nincs túlédesítve, nem száraz, puha belsejű.

Hozzávalók

a tortához

50 g olvasztott kakaóvaj (vagy vaj)

50 g kókuszreszelék kávédarálóban összedarálva

30 g sovány tejpor

110 g maniókaliszt (vagy más, pl. kókuszliszt vagy mandulaliszt, de a sima búzaliszt is megfelelő)

35 g zsírszegény kakaópor (natúr)

10 g foszfátmentes sütőpor

150 g tojás (én egy egészet és kb. 4 db tojássárgáját használtam)
2 dl víz

155 g (hárs)méz

(a tejpor és a víz helyett tejet is lehet használni)

a kakaómázhoz

35 g olvasztott kakaóvaj (vagy vaj)

30 g (hárs)méz

25 g zsírszegény kakaópor

kókuszreszelék a díszítéshez

Megjegyzés: biztos vagyok benne, hogy a feltüntetett alternatív hozzávalók felhasználával is el lehet készíteni, és úgy is nagyon finom lesz, de az állagát tekintve valószínűleg eltér majd ettől a tortától. A maniókaliszt egyik jó tulajdonsága, hogy ragacsos tészta- és kenyérféleséget lehet belőle sütni, a kakaóvaj jellegzetes íze mással össze nem hasonlítható. Akinek nem áll rendelkezésére, próbálja ki a vaj mennyiségét felezni és helyette étcsokokoládét használni.

Elkészítés

1 Keverjük össze a torta száraz alapanyagait, adjuk hozzá a tojásokat, vizet és a mézet is, és kézi habverővel dolgozzuk jól össze. Öntsük egy vékonyan kivajazott 17 cm átmérőjő tortaformába (nekem van egy tortagyűrűm, aminek a mérete variálható) és 180°C-os sütőben, a középső rácson süssük 40 percen keresztül.
Kapcsoljuk ki a sütőt, és hagyjuk még benne 10 percig, majd vegyük ki hűlni.
2 A kakaómázhoz olvasszuk fel a vajat és a mézet, majd keverjük el benne csomómentesen a kakaóport.
3 Ha kihűlt a torta, öntsük nyakon a mázzal, vagy ha úgy kívánjuk, akkor előbb vágjuk ketté (vízszintesen), kenjük meg a máz felével, és a maradék mázat öntsük a tetejére. Szerintem egyébként nem érdemes vele pepecselni, tökéletes úgy is, ha csak a tetejére kerül belőle.

Szórjuk meg a tortát kókuszreszelékkel, és fogyasszuk belőle élvezettel.

Megjegyzés: Ha más méretű tortát sütünk, akkor változhat a sütési idő. A lényeg, hogy ne süssük túl, ne hagyjuk kiszáradni.

Arc- és testápoló krémek házilag

Rendhagyó ez a mai bejegyzés, mert bár receptnek recept a téma, de nem ennivaló. Jónéhány hónapja már, hogy a testápolónkat, arckrémet és ajakápolót is én készítem, kizárólag ezeket használjuk.

Most jutottam el odáig, hogy ezt az első két, többször kipróbált krémreceptet megosszam itt is, illetve azért is, hogy mire kiürülnek a tégelyeink, ne kelljen a cetlik után kutatnom, hogy hová is tettem, hogyan is készítettem az előző adagot. Végső soron e célt is szolgálja a blog.

Nyitottam a házi krémeknek egy aloldalt, mert itt az ételreceptek között előbb vagy utóbb biztos vagyok benne, hogy elkeveredne. Ezen az aloldalon olvashatjátok a házi krémjeim receptjeit.