2012-12-12

Rabanadas de Natal - portugál karácsonyi bundás kenyér



A bundás kenyeret nem hiszem, hogy bárkinek is be kellene mutatni - főleg nem a itthon - hiszen édesen vagy sósan, de majdnem mindenki szereti. (Én még nem is találkoztam olyannal, aki ne szeretné.) Gyermekkoromban nálunk reggelire szokott az asztalra kerülni, és inkább édesen, mint sósan szerettük enni.
Amióta rendszeresen főzök, talán 2-3 alkalommal készítettem csak bundás kenyeret. Nem mintha nem szeretnénk, pusztán ritkán készítek bő olajban kisütött ételeket.

Most megmutatom hogy a portugálok hogy szeretik a bundás kenyeret (rabanadas). Édesen. Nagyon édesen. Millió és egy recept létezik rá, de a lényeg mindig ugyanaz: a másnapos vagy harmadnapos baguette-szeleteket (cacete, pão de segunda) meleg tejbe áztatják, tojásba forgatják, olajban kisütik, végül leöntik egy sűrű, és legtöbbször alkoholos - portóis vagy whiskey-s - cukorsziruppal, amiben akár napokig is áztatják. De olyanok is van, akik nem áztatják, csak a bundáskenyér-szeletek mellé kínálják a szirupot, vagy csak egyszerűen meghintik cukorral és/vagy fahéjjal. A karácsonyi időszakban fogyasztják, és a legtöbb - ha nem minden - portugál ünnepi asztalon megtalálható. Nagyon népszerű.

Én most egy cukor nélküli, mézzel készülő variációt készítettem el, és nem vittem túlzásba az édesítést. De diétás desszert azért így sem lett belőle, fogyasztása csakis saját felelősségre, alkalmanként és mértékkel ajánlott. Nehéz egynél megállni. ;)


Hozzávalók

1 db két- vagy háromnapos baguette kb. másfél cm-es szeletekre felszeletelve
kb. 1 l (zsírszegény) tej
1-2 darabka kezeletlen héjú citromhéj (ennek híján egy tk. citrompor)
1-2 rúd fahéj vagy 1 tk őrölt fahéj
kb. 3 ek méz

5 db közepes méretű tojás villával felverve
ízlés szerinti sütéshez való olaj, olívaolaj is lehet (én földimogyoró-olajban sütöttem)

1 csésze (250 g) édes vörös portói
1 csésze víz
180 g méz


Elkészítés

1 Öntsük egy kis fazékba a portóit a vízzel és a 180 g mézzel, majd kezdjük el melegíteni. Hagyjuk a mézet megolvadni, forraljuk fel, és itt két verzió között választhatunk. Vagy csak nagyon röviden forraljuk, mint ahogy én is tettem, hogy éppen csak elillanjon belőle az alkohol, de besűrűsödni még nem fog, vagy tovább főzzük, hogy sűrűbb legyen. Mint már említettem, Portugáliában sűrű cukorsziruppal kínálják, de  a méz nem viselkedik ugyanúgy, mint a cukor, így aki ragaszkodik a sűrű állaghoz, készítse inkább cukorral.
A portói mennyisége változó lehet, az íze miatt elegendő bele kevesebb is. Tényleg ízlés dolga, ki mennyit tesz bele. Ha gyerekek is fogyasztják, akkor ki is lehet hagyni, de jobb ha van benne legalább egy kevés.
2 Melegístük meg egy lábosban a tejet a fahéjjal, citromhéjjal és a mézzel. Áztassuk meg benne a baguette-szeleteket annyira, hogy jó alaposan megszívják magukat, de még éppen ne essenek szét. Óvatosan forgassuk meg őket a felvert tojásban, és forró olajban süssük aranysárgára.
3 Miután megsültek, szedjük őket konyhai papírtörlőre, és alaposan itassuk le róluk a felesleges olajat.
4 Rakjuk őket egy mély tálba, és öntsük nyakon a portóis mézsziruppal (vagy a cukorsziruppal).

Tároljuk hűtőben, és mindig a tál aljáról szedjük ki a fogyasztásra szánt szeleteket.

2 megjegyzés:

Kati írta...

Nagyon érdekes, hogy ilyen édesen, desszertként eszik, én nem tudom, csak sósan elképzelni, de úgy imádom:)

Selectfood írta...

Szia Kati, mindenesetre ha kipróbálod, írd majd meg légy szíves, hogy ízlett-e így édesen is! ;)