A téli Dining Guide Street Food Show és Blogkóstoló az én szememmel



Fotó: Wunderlich Júlia - Dining Guide


Biztosan sok mindenki látta már a dec. 6.-9-i eseményt megmutató képszemlét a Dining Guide-on. Most megosztom az én tapasztalataimat is.

Csakúgy mint szeptemberben, most is nagy örömmel tettem eleget a meghívásnak, és vettem részt a téli Blogkóstolón, és még a hideg ellenére is nagyon jól éreztem magam. Bevallom, hogy egy kicsit tartottam attól, hogy talán fázni fogok, de jól felkészültem; több réteg ruhát vettem fel, és vittem magammal vészhelyzet esetére még egy plusz pulóvert, kabátot és egy hótaposót is, de egyikre sem volt szükségem, sőt, néhány röpke pillanatra még melegem is lett.
Ebben nyilván közrejátszott az is, hogy a pultbaállás után már nem volt időm megállni, egyfolytában tevékenykedtem. A sütő is sokáig be volt kapcsolva, Dizájnmenza pedig hozott magával egy fűtőtestet.

De kezdem az elején. Előzőleg elkészítettem a kenyérkéket, kb. 170 db-ot, 4× alkalommal. Elősütöttem, majd lefagyasztottam őket, a befejező sütést pedig a helyszínen ejtettem meg, hogy frissen sült, lehetőleg még langyos kukoricakenyérkéket kínálhassak a fogyasztóknak.
Ami a pataniscákat illeti, a hozzávalókat előzőleg felaprítottam, és jó 4 kiló tőkehalat kiszálkáztam. A vöröshagymát, petrezselymet is felaprítva vittem, s a helyszínen állítottam össze több részletben a halas masszát. Bár mindegyiket nem kóstoltam, de nagyon bízom (bíztam) benne, hogy minden a terveim szerint állt össze, és hogy szálkával sem sokan találkoztak.

A salátákat és a kellemesen citrusos ízű begóniát (Begonia semperflorens) az ehető virágok nagy szakértőjétől, Pillár Józseftől szereztem be személyesen, aki a szentesi családi kertészetében termeszti a különleges ehető virágokat, különféle salátákat és díszkáposztát. Érdemes benézni hozzájuk!
A Hold utcai Vásárcsarnoktól néhány saroknyira találkoztunk, ahol átvettem a szállítmányt és már siettem is tovább, mert rengeteg pataniscát kellett hogy kisüssek.



Fotó: gyömbér

 Tanulva a szeptemberi Blogkóstolóból, most egy jót reggeliztem, még mielőtt nekiláttam volna a munkának.
A Halkakas bisztróból kaptam egy nagyon finom currys halpástétomos szendvicset, amiért cserébe küldtem néhány tőkehal-pataniscát.

Miután nekiláttam a munkának, meglepetés vendégem érkezett, a keresztanyám személyében, aki rögtön felajánlotta, hogy segít. Az elején ezt a nagylelkű ajánlatot még nem fogadtam el, de hamar beláttam, hogy nem fog menni minden egyszerre, hiszen csak két kezem van, a tennivaló viszont tengernyi. :)
Még egyszer, és itt is nagyon szépen köszönöm a kuktáskodást, tényleg nagyon jól jött!


Fotó: Dizájnmenza


Bár nálam volt a fényképezőgépem, de nem volt alkalmam egyetlen egy fényképet se lőni, sem az én ételemről, sem a csapattársaim remek fogásairól. Alkalmam nyílt viszont megkóstolni Dizájnmenza keleties marharaguját és Sabrina tonkababos sütőtökös csokitortáját. Mindegyik isteni volt, nekem nagyon bejött a menünk. Több pozitív visszajelzést is sikerült bezsebelnünk, ami igazán jólesett mindhármunknak. 
Aki szeretné elkészíteni a menünket, megtalálja a recepteket külön-külön a blogjainkon, vagy egy csokorba szedve a Dining Guide-on. 

Én kaptam egy üveggel Dizájnmenza ínycsiklandó szilvalekvárjából, és már meg is főztem a keleties marharaguját a kalácsgombóccal! Kár lett volna kihagyni.  Most Sabrina desszertje a soron következő.

Az időnk lejártára már igencsak megéheztem és megszomjaztam, ezért nyárikonyha Évi barátnőm javaslatára az Alma vitaminbárba tértünk be egy jó kis kókuszos sárgarépa-krémlevesre, amit meleg szívvel ajánlok bárkinek, mert nagyon el van találva, ráadásul az Alma nem csak egy alkalommal a Street Food Show-n, hanem állandó nyitvatartással várja vendégeit.


Fotó: Wunderlich Júlia - Dining Guide


Ezután egy újabb melengető leves, a Halkakas halgombócos halászléje következett, amivel sikerült is teljesen eltelnem, így már nem is volt kapacitásom egy csomó mindenre, amit szívesen megkóstoltam volna. Na majd legközelebb! Elhoztam tőlük még egy currypástétomos baguette-et - ami reggel nagyon ízlett - és egy harcsapástétomos baguette-et is.

Hazahozatalra került még egy pár jó csípős, köménymagos biomangalica-szárazkolbász a Farm Vulcanustól, de utólag már nagyon bánom, hogy nem hoztam többet, mert régen ettem már ilyen finomat.

Desszertnek a La Praline színpompás vegyes ízelítőjéből hoztam egy tányérral. Nekem mindegyik kóstoló darab nagyon ízlett, kiváltképp azért, mert semmelyik édesítése sem volt túlzásba véve és érződött rajtuk, hogy nagy gondossággal, és minőségi alapanyagok felhasználásával készültek.


Nagy köszönettel tartozom a Dining Guide-nak a szervezésért és az ismételt részvételi lehetőségért, igazán nagy élmény volt újra a pult mögött állni!