Kakaós kalácskenyér

Az utolsó bejegyzésemben pont arról beszéltem, hogy jobban szeretek friss élesztőt használni a szárítottnál, de most mégis úgy jött ki a lépés, hogy nem volt elég időm a mindennapi kenyrünket keleszteni, és a szárított élesztőhöz nyúltam.

Egy csodás kalácskenyeret sütöttem, aminek azért adtam ezt a nevet, mert az íze kalácsé, a kinézete és az állaga pedig inkább kenyérhez hasonlítható.
A tésztát eredetileg pekándióval akartam feldobni, de végül török mogyoró került bele a datolya mellé. És micsoda íze lett!
Nem is tudtam az egész kenyeret - de még egy felet sem - lefotózni, mert mire észbe kaptam, már majdnem el is fogyott. Ismétlés feltétlenül lesz belőle.


Hozzávalók

750 g fehér búzaliszt
20 g kakaópor
csipet só
135 g vaníliás nádcukorpor (*házi)
14 g szárított élesztő
2 db tojás (100 g)
350 ml langyos tej
100 g puha vaj
1-2 db bionarancs lereszelt héja - el is hagyható
250 g kimagozott aszalt datolya
65 g (de lehet több is) török mogyoró


Elkészítés

1 Szitáljuk össze a száraz hozzávalókat; lisztet, kakaóport, cukrot, sót és a szárított élesztőt.
2 Adjuk a keverékhez a tejet, vajat, tojásokat, és a narancshéjat is. Gyúrjunk belőle tésztát.
3 Egy késes aprítógépben vagy késsel vágjuk össze a mogyorót és a datolyát. Én közepesen aprítottam őket össze, így a mix nem lett pépes, de nagyon darabos sem.
Gyúrjuk egyenletesen a tésztába, majd huzatmentes helyen, konyharuhával lefedve pihentessük minimum fél órán keresztül.
4 Gyúrjuk át a tésztát, formázzunk belőle cipót (vagy olyan formát amilyent szeretnénk, akár fonott kalácsot), tegyük egy jól kilisztezett tepsire, majd 175°C-ra előmelegített sütőben, alulról a 2. rácson süssük kb. 50 percen keresztül.

Ha megsült, csorgassunk a tetejére mézet, vagy valamilyen sűrű szirupot. Én az enyémre agaveszirupot tettem.

Szerintem a legeslegfinomabb darabos gyümölcsökkel teli házi lekvárral fogyasztva!

*A konyhában felhalmozódott kimagozott vaníliarudak felhasználásával nagyobb mennyiségű vaníliás cukrot is elő lehet állítani házilag. A nádcukor lehet por vagy kristály is, csak egy jól zárható üvegben kell érlelni néhány hónapig a rudakkal együtt.

A képeken fekete ribizlis meggylekvár látható, amihez a gyümölcsöket csak úgy szimplán egy kis nádcukorral összefőztem, tartószítószer nélkül forrón üvegekbe töltöttem, és száraz dunsztban hagytam kíhűlni.