Zelleres őzlábszárleves kakaóvajban pirított zsályalevélkékkel az 51. VKF!-re

Nyárikonyha, az 51. VKF! háziasszonya remek témát eszelt ki: Levelet kaptam... avagy Zöldfűszerek és levélzöldségek volt az aktuális téma. Nagyon szerettem volna valami jó kis étellel készülni, de a határidő pont a blogkóstolós hétvégére esett, így nem nagyon volt alkalmam az ottani fogásomon kívül másra koncentrálni.
De azért remélem, hogy Évi elfogadja még az én receptemet is a meghosszabbított határidő utolsó utáni pillanatában.

Én egy melengető, őszies levest készítettem őzlábszárból, ami direkt ilyen célra volt félretéve a fagyasztóban. Most, hogy megmutatta már magát az igazi ősz, gondoltam, hogy éppen aktuális megfőzni. Az elején még úgy terveztem, hogy sárgarépát is teszek a zellet mellé a levesbe, majd a legvégén egy jó maréknyi zöldborsót, de aztán annyira jóízű lett csupán a zellerrel, hogy hagytam csak így egyszerűen. A tetejére szervírozáskor került néhány roppanós zsályalevélke, aminek az ízét szerettem volna a levesben tudni, de mégsem annyira, hogy bele is főzzem. Ebben az ételben csak kakaóvajat használtam fel zsiradék gyanánt, amit a vadhúsokhoz különösen jónak találok.


Hozzávalók

2-4 db őzlábszár (csonttal együtt)
kb. 150 g lila hagyma meghámozva, finomra aprítva
4 gerezd fokhagyma felszeletelve
3-4 ágacska kakukkfű
kb. 12 szem egész zöld bors
4 db borókabogyó
tengeri só
kb. 150 g zellergumó meghámozva, kis kockákra vágva
kevés zellerzöld
2 ek kakaóvaj
1,5-2 l víz

apró zsályalevélkék
füstölt Maldon só (opcionális)


Elkészítés

1 Körülbelül egy evőkanál kakaóvajat hevítsünk fel, és üvegesítsük meg rajta a hagymákat. Utána pirítsuk meg benne a csontos húsokat mindegyik oldalukon.
2 Öntsük fel másfél liter vízzel, dobjuk bele a zöldfűszereket, zöld borsot, borókabogyót és a zellerkockákat, végül sózzuk meg kissé.
3 Fedő alatt forraljuk fel, majd közepes hőfokon főzzük addig, míg kellőképpen megpuhul a hús. Ez 2-3 órát is igénybe vehet. Az elfővő vizet pótoljuk után ízlés szerint, és időnként ellenőrizzük az ízesítést.
Én viszonylag rövid lében hagytam, a hangsúlyt a húsra fektetve.
4 Mikor a hús már puha, egy villa segítségével válasszuk le a csontról, s tegyük vissza a levesbe. Mármint a húst, nem a csontot. :)
5 Egy kis serpenyőben hevítsünk fel némi kakaóvajat, és pirítsunk meg rajta egy maréknyi apró zsályalevélkét.

A levest tálaljuk melegen, tetején a pirított zsályalevélkékkel és egy csipetnyi füstölt Maldon sóval - de csak akkor, ha előzőleg gyengén sóztuk az ételt.


Tipp: Bő lével készítve a levest, 2 legyet üthetünk egy csapásra: lesz egy jó levesünk és alaplevünk is, amit más ételhez fel tdunk használni, vagy lefagyasztani későbbi felhasználás céljából.

Ha van kéznél erdei gomba, akkor érdemes tenni belőle néhányat a levesbe, mert - mint köztudott -, az erdei dolgok a legtöbb esetben jól harmonizálnak egymással.

Beszámoló a Vénusz-Dining Guide Street Food Show-ról és Blogkóstolóról

Bizonyára már nagyon sokan tudjátok, hogy a múlt hét végén Dining Guide által megrendezésre került az első hazai Street Food Show, és annak keretein belül a 3. Blogkóstoló. Előzőleg már beszámoltam róla, hogy a bloggerek közé én is meghívást kaptam, így résztvevőként lehettem részese az eseménynek.

A helyszín a budapesti Hold utcai Vásárcsarnok felső szintje volt, ami szerintem tökéletes választás volt. Vagyis inkább lett volna, de majdnem háromszor annyi érdeklődő - több, mint 11 ezer ember! - volt kíváncsi a Show-ra, mint amennyire a szervezők számítottak, így a helyszín mégiscsak szűkösnek bizonyult. Sokaknak csak hosszú várakozás után sikerült feljutniuk, de azt hiszem, hogy a többség jól érezte magát.

Amióta biztossá vált, hogy a Pastel de Natát fogom készíteni, nagyon sokszor megsütöttem a nyár folyamán. Éppen ezért nem frissült a blogom már egy ideje új desszertekkel, de korábban ezt nem árulhattam el.

Magán a recepten és az alapanyagokon nem változtattam semmit, csupán az állagot és a sütési időt teszteltem többször is, ilyen-olyan formában. Erre azért volt szükség, mert 160 db pastellel kellett készülnöm, és teljességgel lehetetlennek tűnt, hogy a Blogkóstoló napján, déli kezdésre, egyedül el tudjam készíteni ezt a mennyiséget. Az sem volt megoldható, hogy előző nap összeállítsak mindent, mert a tészta nagy valószínűséggel elázott volna a krém alatt, és még a helyszínre is kellett szállítani.
Mindenképpen frissen szerettem volna sütni, hogy aki megkóstolja, még langyosan fogyaszthassa, mert úgy az igazi. (De hidegen sem utolsó.) Mindent összevetve a legjobb megoldásnak az tűnt - és valóban az volt -, hogy le kell fagyasztani őket, így az alapanyagok beszerzése után, a csütörtöki napot választottam az elkészítésre, hagyván még egy napot arra, ha valamilyen oknál fogva nem az elképzeléseim szerint alakultak volna a dolgok, legyen még időm újra elkészíteni. Összességében majdnem fél napot dolgoztam a sütiken, kb. 180 db-ot készítettem belőlük. Amint elkészült 20-25 pastel, egyesével becsomagolva azonnal a fagyasztóba kerültek.

Onnan csak a szállítás napján kerültek ki, egyenesen a jégakukkal teli 2 nagy hűtőládába. Ezekben előzőleg egy-egy polcrendszert is ki kellett alakítani, hogy ha megolvadnának egy picit a sütik, ne nyomódjanak össze. Mire a helyszínre értem, a sütik meg sem olvadtak egy cseppet sem, pont olyanok voltak, mint a fagyasztóban.

A próbasütés ezért jóval tovább is tartott, mint amivel számoltam, szükség volt 30-35 percre hogy megfelelően megsüljenek a pastelek.

Összességében 9 tepsivel sütöttem, egyszerre két sütőben. A fagyott állag miatt, míg egy-egy tepsinyi pastel sült, addig Novák Viki segítségével kicsomagoltam a következő 2 tepsire valót, így volt idejük valamelyest kiengedni, lerövidítve ezzel a sütési időt.

Szerencsére minden terv szerint alakult, az időt jól sikerült beosztanom, szépen meg is sült minden. És el is fogyott az  utolsó darabig, sőt még ennél sokkal több is elfogyott volna!

Voltak néhányan akik visszajöttek elmondani, hogy mennyire ízlett nekik, és volt olyan is, aki visszajött repetázni (1 adagban 2 db Pastel de Nata volt), vagy vitt belőle valakinek. Volt két hölgy, akik szívesen elvittek volna egy egész nagy tálcányit - 25 db-ot - egyszerre, mert úgy vélték, hogy tökéletes lenne a vendégségbe, ahová mentek.

Talán mondanom sem kell, hogy mindezek a visszajelzések nagyon jólestek. *-* Köszönöm szépen mindenkinek, aki eljött és megkóstolta a blogomat, továbbá nagyon köszönöm a lehetőséget a Dining Guide csapatának, legfőképpen Péternek és Vikinek, hogy részese lehettem ennek az egésznek, és egy ilyen emlékezetes, izgalmakkal teli nappal gazdagodhattam.

Fotó: Food&Wine



Fotó: Luzitán művek



Fotó: Wunderlich Júlia, Dining Guide (bal oldali), Luzitán művek (jobb oldali)

Fotó: Wunderlich Júlia, Dining Guide

De nem csak a sütik miatt volt emlékezetes a szombati nap, hanem azért is, mert végre személyesen megismerkedhettem több virtuális ismerőssel és több-kevesebb beszélgetésre is alkalmunk volt: Chriesi, Colors in the Kitchen, BéVé, Robi, Nyammm, Food&Wine, Piszke, Limara, Gabojsza, Lorien és Boldog Kukta, nagyon örültem nektek!

A bloggereken kívül egy kedves régi ismerősömmel, Vikivel és a családjával is sikerült egy kis időt kellemesen eltöltenünk.

S hogy én mit fogyasztottam? Ebédelni nem volt időm, de fél 3 körül megkóstoltam Food&Wine főételét, a fantasztikus marhapofatokányt mungóbabbal és csípős szósszal, majd ettem egy tányér hideg cukkinilevest, Kicsi Vú által készítve. A receptek a DG-on.

Ezek után végigettem a második bloggercsapat; Funky Pho, Kísérleti konyha, Mandula Sarok menüjét is, amivel - a levesben lévő húson kívül - igencsak eltalálták az ízlésemet. Sajnos a harmadik csapat menüjéről lemaradtam, mert el kellett jönnöm, pedig igazán fantasztikusnak ígérkezett az is.

A Sió standjánál ittam egy nagyon kellemes, 100%-os szilva-meggy gyümölcslevet, majd a kissebbik hűtőtáskámmal és két csatos üveggel együtt elbandukoltam Bors és Hara’Punk kézműves söreihez, és hoztam haza a sörkedvelő férjemnek egy üveg fekete és egy üveg világos sört. Nagyon bejöttek neki.

Ami az ételeket illeti, A Sonkástól, és Wang mester kínai konyhájából hoztam haza kóstolót, mindegyik remek választás volt. A közeljövőben muszáj lesz elmennünk mindkét helyre.

Mindent összevetve, egy remek nap volt, nagyon jól éreztem magam! Az eseményről még több fotó a Dining Guide honlapján.

Kakaós kalácskenyér

Az utolsó bejegyzésemben pont arról beszéltem, hogy jobban szeretek friss élesztőt használni a szárítottnál, de most mégis úgy jött ki a lépés, hogy nem volt elég időm a mindennapi kenyrünket keleszteni, és a szárított élesztőhöz nyúltam.

Egy csodás kalácskenyeret sütöttem, aminek azért adtam ezt a nevet, mert az íze kalácsé, a kinézete és az állaga pedig inkább kenyérhez hasonlítható.
A tésztát eredetileg pekándióval akartam feldobni, de végül török mogyoró került bele a datolya mellé. És micsoda íze lett!
Nem is tudtam az egész kenyeret - de még egy felet sem - lefotózni, mert mire észbe kaptam, már majdnem el is fogyott. Ismétlés feltétlenül lesz belőle.


Hozzávalók

750 g fehér búzaliszt
20 g kakaópor
csipet só
135 g vaníliás nádcukorpor (*házi)
14 g szárított élesztő
2 db tojás (100 g)
350 ml langyos tej
100 g puha vaj
1-2 db bionarancs lereszelt héja - el is hagyható
250 g kimagozott aszalt datolya
65 g (de lehet több is) török mogyoró


Elkészítés

1 Szitáljuk össze a száraz hozzávalókat; lisztet, kakaóport, cukrot, sót és a szárított élesztőt.
2 Adjuk a keverékhez a tejet, vajat, tojásokat, és a narancshéjat is. Gyúrjunk belőle tésztát.
3 Egy késes aprítógépben vagy késsel vágjuk össze a mogyorót és a datolyát. Én közepesen aprítottam őket össze, így a mix nem lett pépes, de nagyon darabos sem.
Gyúrjuk egyenletesen a tésztába, majd huzatmentes helyen, konyharuhával lefedve pihentessük minimum fél órán keresztül.
4 Gyúrjuk át a tésztát, formázzunk belőle cipót (vagy olyan formát amilyent szeretnénk, akár fonott kalácsot), tegyük egy jól kilisztezett tepsire, majd 175°C-ra előmelegített sütőben, alulról a 2. rácson süssük kb. 50 percen keresztül.

Ha megsült, csorgassunk a tetejére mézet, vagy valamilyen sűrű szirupot. Én az enyémre agaveszirupot tettem.

Szerintem a legeslegfinomabb darabos gyümölcsökkel teli házi lekvárral fogyasztva!

*A konyhában felhalmozódott kimagozott vaníliarudak felhasználásával nagyobb mennyiségű vaníliás cukrot is elő lehet állítani házilag. A nádcukor lehet por vagy kristály is, csak egy jól zárható üvegben kell érlelni néhány hónapig a rudakkal együtt.

A képeken fekete ribizlis meggylekvár látható, amihez a gyümölcsöket csak úgy szimplán egy kis nádcukorral összefőztem, tartószítószer nélkül forrón üvegekbe töltöttem, és száraz dunsztban hagytam kíhűlni.