50. VKF! - a nagy összefoglaló és stafétaátadás

Elkészültem a virágos összefoglalóval! (A témahirdetés itt olvasható.) Jobbnál jobb receptek gyűltek össze, ezért úgy gondolom, hogy mindazok akik még csak ismerkednek az ehető virágok csodálatos világával és mindazok akik rendszeresen fogyasztják már őket, találni fognak ebben a gyűjteményben kedvükre valót.

Összességében több résztvevőre számítottam, de panaszra semmi okom: 25 résztvevőtől 33 nagyszerű recepttel gazdagodott a VKF! repertoárja.

2 észrevétel:

Úgy látszik, hogy mi nők, jobban szeretjük a virágokat, mert egyetlen egy férfi sem képviselteti magát az 50. fordulóban.

Egy kivétellel senki nem készült articsókás, karfiolos vagy brokkolis recepttel, pedig én kíváncsian vártam, hogy kinek jutnak eszébe. De valószínűleg betudható annak, hogy mindenki inkább az illatos vagy szépséges virágokra utazott. ;)

Jöjjenek a játék főszereplői:

Az első receptet Muskátli Büfé küldte be, aki egy egyszerű de annál nagyszerűbb snidlingvirágecetes salátát készített. A snidlinvirágecetet természetesen ő maga érlelte, a snidlingvirágokat még május végén szedte és azóta rendszeresen forgatgatta, szeretgette az üvegcsét, s a mostani alkalmat pont megfelelőnek találta a megkóstolására.

Muskátli Büfé egy idén tavasszal indult blog, de már sok-sok érdekes bejegyzés megtalálható nála. Remek receptjein kívül néhány személyesebb hangvételű írás, kerti beszámolókkal és piacozós történetekkel tarkítva.

Mademoiselle a La Revue Rose blog írója nagy visszatérő. Az e havi bejegyzései előtt 4 évig nem is járt a blogján és a július havi bejegyzéseivel máris elérte azt a számot, mint amennyi az eddigi összes bejegyzése volt. Franciaországból ír, az eddigi receptjei is főként franciák. Érdemes szemmel tartani a blogját! A 4. VKF! óta nem vett részt a játékban sem, de ezúttal a szívéhez közel álló téma miatt muszájnak érezte a csatlakozást. A zord körülményeket is túlélő pitypangvirág felhasználásával készített egy főzést nem igénylő, jól behűtve fogyasztandó kapros-pitypangos uborkakrémlevest  (Crème de concombre aux pissenlits).

Emma a coffeinmentes blog szerzője a kezdeti tanácstalansága ellenére egy elragadó és bizonyára elképesztően finom rózsás jégkrémszendvicset készített be a fagyasztójába: lemon curd jégkrémszendvics rózsavízzel, rózsaszirommal és málnával. Kész öröm ránézni, kóstolás után pedig nem is tudom, hogy lehetne-e még fokozni. :)

A Praliné Paradicsom blog szerzője, a bonbonspecialista Praliné Zsuzsi mi mással is készülhetett volna, mint bonbonnal. És nem is akármilyennel! Zsuzsinak nagyon köszönöm a figyelmességét, mert külön hangsúlyt fektetett arra a vágyamra, hogy látható/felismerhető formában is jelen legyen a virág a kreációkban, és képes volt ezért búzavirágokat válogatni egy szárítottvirág-keverékből. Csodaszépek lettek ezek a kékellő kabátba öltöztetett virágba borult szeder-ibolya bonbonok!

Bonbonspecialista után a kedvenc tortaspecialistám: Pixie Pie a Jépatojta van! blog szerzője a levendulát és a rózsát párosította össze; a levendula a ropogós ostyában van jelen, a rózsa a krémes fagylaltban és díszítőelemként is, kandírozva. Ha lenne még olyan, aki nem ismerné Pixie Pie különlegesen szép blogját (bár ez nagyon valószínűtlennek tartom), akkor ne is habozzon tovább, a rózsafagyi levendulás ostyával és cukrozott rózsaszirommal receptje mellett, még rengeteg szebbnél szebb tortában gyönyörködhet.

A következő bloggerinát mozgatta meg leginkább a jubileumi témaválasztásom. Erika, az Epercsók szerzője korábban még sosem használt fel ételben ehető virágokat, de úgy érzem, hogy igencsak örömét lelte bennük, és ennek a három remek receptnek bizonyára lesz még folytatása! Elsőként egy illatos rózsás panna cottát készített,

ezt követte egy csuda színes és szeretnivaló főétel, az őszibarackos garnélanyárs epres-rózsás salátával - amit mellesleg én is bármikor szívesen bevállalnék.

Erika 3. pályaműve nem csak a levendula miatt az első, hanem ez Erika legelső málnafagyija is. A  levendulás mentás málnafagyi receptje amellett, hogy hihetetlenül egyszerű és dekoratív desszert, még különlegesen finom is!

A szeretetrehangoltan blog szerzője, Mági számára egyáltalán nem jelentett újdonságot e téma, hiszen már régóta nagy rajongója az ehető virágoknak, rengeteg ilyen jellegű recept található már meg a blogján, és a repertoárja bővülő tendenciát mutat. :) Most két szép sárgát, a körömvirágot és a sáfrányos szeklicét tette egy tésztaételbe: körömvirág-sáfrányos szeklice mártás, kézzel készült tagliatelle, vajon sült rókagomba...

Hmmm, micsoda kényeztetés! Nézzétek csak meg a recepthez tartozó többi fotót is, csak úgy árad belőlük az a szeretet, amivel Mági készítette.  

Vikvi, a B&B: Anyuci készítenél... blog írója a témakiírás utáni napon vele szembe jövő rózsalekvárból használt fel a helyes kis fehér csokis kosárkáihoz,  amibe még feketeszeder-lekvárt is tett.

Igazi nyalánkság.

A Vegaléria blog szerzője, Pöttöm Panna által igazi mesevilágba csöppenhetünk. Csak rá kell nézni erre a színpompás grízpudingra. Nemes példája annak, hogy egyszerű alapanyagokból, olcsón, és minimális munkával is kerülhet különleges étel az asztalunkra.

Pöttöm Panna a bejegyzése írásakor meglehetősen lelkizős hangulatban volt. Kérlek, hogy olvassátok el a recept előtti fantáziálós bevezetőjét is, mert nagyon szép gondolatokat írt ott le.

Bella, a Bee Creative with IsaBella blog szerzője nagyon lelkes volt a téma iránt, és egy akácos-ordás palacsintát szeretett volna készíteni az alkalomra, de a kiírt időpontra az akácok már mind elvirágoztak. Mivel Bella csak lila akácot talált a környezetében, megfordult a fejében hogy abból készíti, de bizonytalan volt ez ügyben, és a nagymamája véleményét kikérve arra jutottak, hogy majd jövő tavasszal készül csak el az akácos-ordás desszert. Nagyon bölcs döntés volt mert a lilaakác (Wisteria sinensis) és az akácvirághoz nagyon hasonlító közönséges aranyeső (Laburnum anagyroides) virága is mérgező, csak a fehér akác (Robinia pseudoacacia) virága ehető!

Aztán megemlítettem Bellának, hogy az articsóka, a karfiol és brokkoli rózsája is virág, és az ezekből készült ételekkel is bátran csatlakozhat, így ő egy kapros mustáros brokkolikrémmel jelentkezett.

A minőségi alapanyagok, de leginkább talán a zöldségek iránti rajongásáról és az egyszerűen elkészíthető egészséges ételek népszerűsítéséről ismert nyárikonyha a saját kiskertjében szedte a cukkinit és a cukkinivirágot, amiből aztán a krétai emlékeit felidézve egy nagyszerű cukkinis rizottót és sajttal töltött cukkinivirágot készített.

Az Ízek és élmények blog irója; Flóra, korábban még sosem készített semmit ehető virágokból, de a kiírt téma hatására kedvet kapott hozzá. Kiment a kertjébe, szedett néhány vadárvácskát, kandírozta, majd fehér csokoládés bonbonokba rejtette. Viszonyítási alap híján az árvácskák ízét furának határozta meg, de már tervezi a további (ehető) virágok kóstolását.

Évának, a MeGastroMania blog szerzőjének hetekig nem volt ötlete, hogy milyen ehető virágokat is használhatna fel. Már kezdte azt hinni, hogy náluk - Dél-Spanyolországban - nincsenek is ehető virágok. :) Aztán kutakodott egy kicsit a neten, jobban körülnézett az erkélyén és az udvarukon. Elsőként a virágzó menta szúrt neki szemet, és máris a régóta elkészítésre váró mojito torta lebegett lelki szemei előtt.  

A mojito torta elkészültével Éva lement a kertbe „szüretelni”, aminek az eredményeképpen egy színpompás virágos salátát tett az asztalukra. Természetesen csak olyan virágokat szedett le, amelyek fogyaszthatóságáról előzőleg meggyőződött: volt benne muskátlivirág, három fajtájú (és színű) bougainvillea, és egy-egy sárga és piros hibiszkuszvirág is.

Naspolya, a Naspolyakonyha szerzője számára is teljesen evidens volt, hogy a kertjében sárgálló cukkinivirágokból fogja a összeállítani a pályaművét. Egy szépséges cukkinivirágos-juhordás quiche-t sütött, csupa-csupa saját vagy termelőtől beszerzett alapanyag felhasználásával. Persze nem csak ennél a receptnél, hanem minden másnál nagy hangsúlyt fektet Naspolya is az alapanyagai beszerzésére, megtermelésére.

*Naspolya biokertjében annyira jó lesz az idei cukkinitermés, hogy egy játék keretében a sok nála termő zöldségből és saját eltevésű lekvárból ajánl fel egy szerencsés nyertesnek. Csak egy receptet vár cserébe, a nyertest pedig a kislánya segítségével fogja kisorsolni. Hogy pontosan mire lehet nála szert tenni, a kiírásból megtudható, és gyanítom, hogy a lassan lejáró határidőt is hajlandó még meghosszabbítani, ha gyűlnek az érdelkődők.

Gasztro Réka a Családháló.hu oldalról az ajándékba kapott lila színű ibolyacukrát házasította a vaníliával, amiből egy remek nyári hűsítőt az ibolyás-vaníliás jégkrémet készített el. Gyorsan, könnyen összedobható, tessék elővenni a tavasszal eltett ibolyacukrokat!

A Mandula Sarok blog szerzőjénél; chriesinél a kreativitás határtalan. Mindig meglepetést tud okozni, a sütés-főzés csínja-bínja a kisujjában van és nem mellesleg nagyon jól is fotóz. Ezúttal két fantasztikus recepttel is meglepett.

Elsőként egy arabos ízvilágú kuruma garnélát édesköményes-pisztáciás kuszkusszal, őszibarackpürével és rózsás kókuszvízhabbal alkotott,

aztán képzeletben egy orientális utazásra mehetünk chriesivel, ugyanis második pályaműveként tökéletes kinézetű, narancsvirágközpontú pisztáciás macaronokat kardamomos narancsvirágmousse-szal

készített.

Alkotó szellemből a Dizájn menza írónőjének, dizájnmenzának is van bőven. Nem is lehet véletlen a névválasztása a néhány hónapja indult gasztroblogját illetően. Szuper ételekből és gasztronómiai beszámolókból csemegézhetünk nála.

Ő egy kis mennyiségű cukorral készülő rózsaszörppel, vagy inkább rózsaitallal csatlakozott a jubileumi fordulóhoz,

amit aztán felhasznált a nem mindennapi rózsás „baklava” fagyijához, és önmagához híven egy dizájnos réteskosárban, rózsaszirommal és pisztáciatörettel tálalt. 

Okostojás, A főzés tudománya gasztroblog írója a jól bevált vajaskekszének receptjét variálta meg úgy, hogy a tészta egyik részét hibiszkuszvirágteával színezte be, majd a kekszet az alkalomhoz illő formára formázta; így készült el - türelmes munkával, mérleg nélkül - az igazán ötletes jin-jang keksz hibiszkuszvirággal. 



A jin-jang jelentéséről bővebb információ itt.

Lora, a Kicsi ház, ott a város szélén... bloggerinája narancsvirágvizet csempészett a pohárba. De nem ám csak úgy egyszerűen, hanem túróval és mákkal együtt készített egy túrós-mákos pohárkrémet, amit nagyon szép fotókkal illusztált.

Loránál főként desszertek találhatóak. Érdekesség, hogy ez az idei első blogbejegyzése, és az előző két évben is átlagosan csupán havi egy-két receptet publikált, azok nagy része pedig VKF!-ekre készültek. Tény, hogy jó kis receptekre lelhetünk nála, és egyre ügyesebben is fotóz. Az ilyen blogoknak érdemes lenne aktívabbnak lennie.

Az Öt Elemes főzést folytató, A Kíváncsi Szakács blog szerzőinek (Dao konyha), nagy erősségük többek között az ázsiai konyha, és az erdőn-mezőn fellelhető vadnövények gyűjtése-elkészítése-fogyasztása. Blogjuk nagyon szép és igényes, de nekem van némi hiányérzetem; nem található például meg az oldalon, hogy mikor indultak. 

Az ehető virágok témára ők is két klassz receptet hoztak.

Az első egy párját ritkító, és szabadon variálható joghurtos-barackos szelet pászkamorzsával és lila bazsalikomvirággal. A poszt elején ízelítőt kapunk egy kellemes zempléni hétvégéről is.

A második ételükben a virágok közül a sokoldalú cukkinivirág kapta a főszeretet, s a felhasználásával készült egy könnyed nyári fogás; a vietnámi sült cukkini.

Az olasz konyha, a halak, és a gyermekételek nagy szakértőjének: Gabának, a Tavola in Piazza blog írónőjének a friss kamillavirágra esett a választása, aminek a felhasználásával egy nagyon gusztusos amerikai palacsinatornyot készített fehér csokoládéval és kamillás-vaníliás sültnektarin-szósszal.

A színpompakedvelő Colors in te Kitchen érdeklődését is felkeltette a virágos téma. Azonban érdekes módon egy nem túl színes, ámde annál ízletesebb és nem utolsó sorban egy egészségesen elkészített főételt hozott: a pulykamellfiléket egy narancsvirágos-hibiszkuszvirágos pácban érlelte, majd kesudiókabátot adott rá, és sütőben kisütötte, és citromos-joghurtos főtt burgyonyával körítette.

A fűszeres pulykamell, citromos-joghurtos burgonyával receptje alatt extraként sok érdekességgel gazdagodhatunk a narancsvirágvízről és a hibiszkuszvirágról. 

Az jubileumi témaválasztásom az Anna eszik blog írónőjét is aktiválta, ami különösen nagy megelégedettséggel tölt el, ugyanis ő is az időszakosan inaktív bloggerek táborát erősítí, de rajong a virágos ételekért, így erről a fordulóról semmiképpen nem szeretett volna lemaradni. Szerintem ezt sokunk örömére nagyon jól tette!

Sajnos a fotói nem sikerültek jól, ezért kép nélkül ugyan, de két csodás rózsavizes recepttel is készült. Az egyik, egy számára felejthetetlen finomság; a vérnarancsszörbet rózsavízzel, a másik a peshwari naan.

Ajaj, nekem mindegyik nagy kedvencem lenne, ebben biztos vagyok. A kókuszos indiai naan kenyeret a napokban el is kell készítsem. Annához hasonlóan én is Londonban ettem először igazi naant, akit érdekel és még nem látta volna, itt találja a beszámolót.

A játék utolsó résztvevőjekénként, nagy örömömre ma reggel még éppen behajózott a Tarka Bárka is! Gaba a Bárka színeiben egy cukkinivel, cukkinivirággal és óriás laposhallal töltött kenyérlepényt sütött. A hozzá felhasznált hajdinalisztből ugyan ő maga nincs 100%-osan megelégedve, de ad majd még egy esélyt a lisztnek. Mindenesetre ebben a kenyérlepényben a hajdinaliszt felcserélhető másra, és a halat és a zöldségeket is kedvünk szerint variálhatjuk benne.

Jómagam két recepttel készültem a játékra:

Csináltam egy cukkinivirágos-kecskesajtos vega pizzát,

és egy finom rózsaszín kacsamellfilét virágokkal, bodzazselével és hibiszkuszvirágos szilvaszósszal.

2012.12.17. Krinsz, az ezmegaz blog szerzője csak játékon kívül készítette el a palacsinták királyát; a levendulás-csokoládés palacsintát fehércsoki-öntettel, és egy csokorba szedte a remek virágos receptjeit, ki-ki kedvére válogathat közülük.  Még jó, hogy ráakadtam! :) Biztos vagyok benne, hogy nagyon tuti ez az édesség, bár számomra nem derül ki a bejegyzésből, hogy krinsz miért nem jelentkezett vele a játékra, illetve, hogy miért nem tartotta selectfoodosnak. Talán a témakiírásnál történhetett egy kis félreértés, ugyanis én a témát szerettem volna selectfoodosra - ez sikerült is -, nem a fogásokat. Csupán valamilyen virágnak kellett benne szerepelnie, tetszés szerinti formában. Annyi kérésem tényleg volt, hogy ne liszt-cukor-zsiradék-levendula négyeséből álló kekszek készüljenek a jubileumi fordulóra, de semmi kifogásom nem volt a levendulás finomságok ellen. Sőt, nagyon is rajongok értük!

Mindenkinek köszönöm szépen a részvételt, izgalmas fordulót zártunk!

Most pedig nem is maradt más hátra, minhogy továbbadjam a stafétát. Mindenképpen olyasvalakinek szerettem volna adni, aki részt vett a mostani VKF!-fordulón, és a választásom egy olyan számomra kedves bloggerre esett, akit - a blogjainknak köszönhetően - személyesen is van szerencsém ismerni, és akit éppen tegnap vendégül is láttam...a stafétát ezennel nyárikonyhának adom tovább!

Rózsaszín kacsamellfilé virágokkal az 50. VKF!-re

Az étel díszítésére használt virágok: kerti árvácska (Viola × wittrockiana), mezei katáng (Cichorium intybus), erdei mályva (Malva sylvestris)

Ezt az ételt az 50. VKF! alkalmából a „virágok köré” építve készítettem. A kacsa, a szilva és a virágok sajátok. A szilvaszósz a tányéron talán soknak tűnik, de én most nem csak díszítés gyanánt készítettem, hanem valami nagyon gyümölcsös, virágos ennivalót szerettem volna. A szósz nem lett édes, inkább enyhén savanykás. A férjem nem rajong - talán mert nem volt hozzászokva - a savanyú gyülölcsökért, ezért neki csakis az édeskés bodzavirág-kocsonyával együtt ízlik. Érdekes, hogy Portugáliában nem igazán fellelhető sem a meggy, sem a ribizli, annak ellenére, hogy meggyből van egy alkoholos italuk; a ginginha, ribizliből pedig szörpük; a xarope de groselha, amivel nagy előszeretettel ízesítik például a sört.
Annak idején nekem annyira hiányzott már a meggy, hogy még vittem is ki Portugáliába néhány fácskát amit még a nagypapámtól kaptam.

A rövid bevezető után jöjjön is a recept:

Hozzávalók
2 személyre

2 db bőrös kacsamellfilé
tengeri só, frissen tört színes bors

a szilvaszószhoz
* akár 3-4 adag húshoz is elegendő ez a mennyiség
315 g + 30 g szilva kimagozva, felaprítva
1 db csillagánizs
3 g szárított hibiszkuszvirág
25 g demerara nádcukor
75 ml félszáraz sherry (Sandeman)
1 kk étkezési keményítő - opcionális

bodzavirág-kocsonya
párolt jázmin rizs vadrizzsel
néhány ehető virág a díszítéshez
néhány darab pirított, durvára tört pekándió


Elkészítés

1 A kacsamellfiléken irdaljuk be a bőrt. Sózzuk, borsozzuk meg mindkét oldalán. Hevítsünk fel egy serpenyőt és tegyük bele a kacsamellfiléket a bőrös oldalukkal lefelé. Süssük zsírjára kb. 8-10 perc alatt.
Ezután két lehetőségünk van: vagy fordítsuk meg a húsokat és süssük további 6-8 percig - vagy annyi ideig amíg a kívánt módon átsül - vagy tegyük sütőbe, és ott fejezzük be a sütést.
2 Közben készítsük el a szilvamártást. Egy kis lábosban tegyük fel főni a szilvát a csillagánizzsal, hibiszkuszvirággal és a nádcukorral. Ha elkezd forrni, öntsük fel a sherryvel, és fedő nélkül főzzük kívánt állagúra. Maximum 10 perc elég hozzá. A főzési idő utolsó 1-2 percében adjuk hozzá a félretett 30 g szilvát is, s vegyük ki belőle a csillagánizst.
Ízlés szerint be is sűríthető egy kis étkezési keményítővel, de nem feltétlenül szükséges.

A bodzavirág-kocsonyát még tavasszal készítettem. Pontos receptem nincs hozzá, inkább csak indikáció: először egy kevés mézzel készített szörpnek induló ivólevet főztem hozzá úgy, hogy előzőleg egy napig állni hagytam egy 5 literes dunsztos üvegben 20-25 tenyérnyi bodzavirágot nagyjából 350 g repcemézzel és 2 felszeletelt biocitrommal vízzel felöntve.
Másnap leszűrtem és feltettem főni, mivel nem volt benne cukor, nem is várhattam hogy besűrűsödjön, inkább csak a tartósítás céljából volt szükséges. A bodzalé nagy részét üvegekbe töltöttem és száraz dunsztban hagytam kihűlni.
Kísérletképpen a megmaradt levet agaragarral zselésítettem, majd ugyanúgy jártam el, mint a befőttek esetében. Fejre állítottam a jól lezárt üvegeket 10 percre, majd száraz dunsztban hűtöttem ki. Szobahőmérsékleten semmi változást nem tapasztaltam az állagában, viszont hűtőben kocsonyásodott. Nekem tetszik.
Nyilván más ivólével, szörppel is működik, illetve bodzavirágszörp szárított bodzavirágból is elkészíthető, ha valakinek lenne otthon.

A tálaláshoz szedjünk a tányérokra egy-egy nagy kanál szilvaszószt, helyezzük rá a felszeletelt kacsamellfiléket, körítsük pörgősre főzött rizzsel (az illatos jázmin rizs különösen jól illik hozzá, már csak a virágok miatt is) és a bodzavirág-kocsonyával, végül díszitsük a tányérokat néhány ehető virággal és pekándióval.


Megjegyzés: A receptről annyit még, hogy a szószba tettem egy icipici szárított cserszömörcét is, amit még flatcattől kaptam, de ajánlani azért mégsem merem, mert rajta van az enyhén mérgező növények listáján. Mindenesetre a csipetnyi mennyiségtől nem lett semmi bajunk.

Cukkinivirágos-kecskesajtos vega pizza az 50. VKF!-re

Elsőként ezzel a cukkinivirágos pizzával készültem az 50. VKF!re. Az ötletet még tavaly kaptam Tititől, és azóta várt a sorára az elkészítendő ételek között.
A cukkini- és a tökvirágot mi inkább a szépségéert szeretjük, mintsem az ízéért, hiszen az nem túl jellegzetes. Ennek viszont előnye is van, mivel így tökéletesen alkalmas édes és sós ételek készítésére egyaránt. Érdemes próbálkozni vele.

A virágokhoz most vegetáriánus feltétet képzeltem el, s a jól bevált mozzarellát kecskesajtra cseréltem le. Ez így ahogy volt, nagyon jóízű lett, de a húsevők azért ha nagyon ragaszkodnak hozzá, rejthetnek a zöldségek közé néhány karika jó minőségű kolbászt, vagy egy kis sonkát.
Én szívesen tartok hetente 1-2 hús- és halmentes napot.

Hozzávalók

a tésztához
500 g búzafinomliszt
5 g finom tengeri só
25 g friss élesztő
1 tk méz
2,5 dl kézmeleg víz

a feltéthez kb.
2-2,5 dl paradicsomszósz
3 db jó nagy csiperkegomba felszeletelve
1 cső roppanósra főzött csemegekukorica, a szemek a csőről levágva
6-8 db aszalt paradicsom felaprítva
1 maréknyi friss bazsalikomlevél
10-12 db cukkini- vagy tökvirág, akár bébicukkinivel vagy bébitökkel együtt, óvatosan megmosva kívül-belül
150 g natúr, lágy kecskesajt
tengeri só, frissen őrölt fekete bors, chili vagy cayenne-bors ízlés - opcionális


Elkészítés

1 Oldjuk fel az élesztőt a mézzel együtt a meleg vízben. Keverjük össze a lisztet a sóval, és többszöri adagolással öntsük hozzá az élesztős folyadékot, s gyúrjunk belőle sima, rugalmas, nem ragadós tésztát.
Tegyük egy tálba vagy deszkára, fedjük le egy tiszta konyharuhával, majd szobahőmérsékleten kelesszük a duplájára.
2 Miután szépen megkelt a tészta, gyúrjuk át, majd lisztes felületen nyújtsuk ki kör vagy négyszög alakúra. Én egy 38×32 cm-es tepsibe megfelelő méretre nyújtottam, igy a tészta közepesen vastag lett. Azonban ebből a mennyiségből kijön 2 db nagyobb vagy akár 4 db vékony tésztájú pizza is. Mi nagyon szeretjük az igazit, vékony tésztával, ám ezt most szándékosan (és némi időhiánytól szenvedve) készítettem el csak egy tepsiben.
Kenjük ki vékonyan olívaolajjal a tepsit, mielőtt beletennénk a tésztát. Kenjük meg a paradicsomszósszal, osszuk el rajta a gombaszeleteket, hintsük meg a kukoricával és az aszalt paradicsommal, sózzuk és borsozzuk meg ízlés szerint. Morzsoljuk rá a kecskesajtot, majd tegyük fel a bazsalikomlevelek egy részét és a cukkinivirágokat/bébicukkiniket is.
3 200°C-ra előmelegített sütőben körülbelül 25 perc alatt süssük készre.
(Vékonyabb tésztánál a sütési idő lerövidül.)

Közvetlenül tálalás előtt tegyük fel a pizzára a félretett bazsalikomleveleket.

Bolinhos de Bacalhau (portugál tőkehalas-burgonyapürés sült fánkocskák)

Az elmúlt hétvégén egy nagyobb adag tejszínes tőkehalat sütöttem, de kicsit elszámoltam magam, és megmaradt egy kis felhasználásra kész tőkehal. Mivel viszonylag ritkán készítek olajban sütött ételeket és ilyen Bolinhos de Bacalhau még sosem került nálunk terítékre, gondoltam, hogy készítek belőle néhányat.

Ennek az adagnak körülbelül a felét sütöttem ki, a másik felét pedig készre formázva - egy tálcán - egyesével lefagyasztottam. Utána zacskókba tettem őket, legközelebb már csak elő kell venni és kisütni. Remek vendégváró falatkák, vagy kellemes előétel lehet belőle. Friss salátával vagy zöldségtállal főételként is fogyasztható.
A portugáloknál azonban ez egyfajta petisco (sós snack), úgy mint a tőkehalas patanisca. Kávézókban, sörözőkben egyaránt fellelhető, de részese szokott lenni nagyobb családi vagy baráti összejöveteleknek is. Jól csúszik sör mellé.


Hozzávalók

kb. 250 g előfőzött, kiszálkázott tőkehal  (én sóban szárítottból, 2 napig áztatottból készítettem)
50 g vöröshagyma és 2 gerezd fokhagyma finomra aprítva
1 db babérlevél
500 g újburgonya megfőzve, pürésítve
kb. 0,5 dl édes portói
1 nagy maréknyi petrezselyem
őrölt fekete bors és szerecsendió
2-3 db tojás (150 g) - szükség szerint

olívaolaj a sütéshez


Elkészítés

1 A finomra aprított hagymákat a babérlevéllel együtt futtassuk meg egy kis olívaolajon, keverjük hozzá az előfőzött, kiszálkázott és apró daradokra szedett tőkehalat, ízesítsük őrölt szerecsendióval és fekete borssal.
2 Egy nagy tálban keverjük össze a burgonyapürével, öntsük hozzá a portóit és adjunk hozzá 2-3 enyhén felvert tojást. A darabszám a tojások méretétől függ, a lényeg, hogy kicsit se legyen folyós állagú a keverék, maradjon olyan szilárd, hogy megálljon benne a kanál.
Keverjünk hozzá egy jó nagy maréknyi friss, finomra aprított petrezselymet is.
3 Egy serpenyőben hevítsünk fel némi olívaolajat, majd két kanál segítségével formázzunk ovális formákat a halas-burgonyás keverékből. Süssük mindkét oldalukat aranysárgára. Eredetileg dundi formájúak. Én egy kicsit laposabbakat készítettem belőlük, így elég volt kevesebb olívaolaj a sütéshez.
Papírtörlővel alaposan itassuk le a fánkocskákról a felesleges zsiradékot.


Megjegyzés: Meg lehet próbálni fagyasztott tőkehalfiléből is az elkészítését, de akkor ne felejtsük el megsózni!

A budai Aranyszarvas Bisztróban jártunk



A ház friss kenyere kapros vajjal























Tegnap Budán az Aranyszarvas Bisztróban ebédeltünk. Úgy másfél éve jártunk már ott, és mind akkor, mind most maximális elégedettséggel távoztunk.

A déli nyitás után nem sokkal érkeztünk, ezért én a korai órának tudom be, hogy rajtunk kívül csak két asztalnál ültek vendégek. A rekkenő hőségben hatalmas napernyők alatt a teraszon foglaltunk helyet, a virágzó leanderek és a csinos szőlőtőkék között. Szerencsére volt egy kis légmozgás, így kellemesen telt az ottlétünk.
A kiszolgálás nagyon udvarias és mindenekelőtt gyors volt. A menüajánlat felettébb szimpatikusnak tűnt, és mint később kiderült, a választásunk pompásnak is bizonyult. Egy igazi nyári, szezonális alapanyagok felhasználásával összeállított könnyed, de laktató ebédben volt részünk.



Elsőként egy ropogós héjú, még meleg, házi sütésű kenyér került az asztalra kapros vaj kíséretében. Hmm, de jó is volt! Azóta erős késztetést érzek arra, hogy megtanuljak végre ilyen kenyeret is sütni.

A leves egy fenséges palócleves volt hússal, roppanós zöldségekkel; zöldbabbal, sárgarépával, karalábéval, tejföllel savanyítva. A benne lévő húst marhahúsnak gondoltam, de azóta utánanéztem, hogy milyen hússal is készül eredetileg ez a leves. Kiderült, hogy ürühúsból, ami nem más mint az ivartalanított juh húsa. Most rendesen el is bizonytalanodtam e tekintetben. Így utólag nem tudok rájönni, hogy marha vagy ürü volt-e. Mindenesetre tipikus juhíze nem volt.

Süllő, lecsó, túrós lasagne

Kimondottan szimpatikus volt, hogy a menüajánlat halételt is tartalmaz. Mi szeretjük a natúr, nem túl fűszeres ételeket is, ezért mindkettőnknek ízlett ez a fogás. Bár én egy icipicit úgy éreztem, hogy hiányzik valami a tökéletességhez. Vagy a halat, vagy a túrós lasagnét ízesítettem volna egy leheletnyit.   

Sárgabarackos tortácska vaníliafagylalttal

A menü desszertje, az almás rétes nem volt még készen, helyette egy-egy finom tortácskát ettünk zamatos sárgabarackkal a közepén. De más formában is jelen volt a gyümölcs: ott volt a sárgabarackbőrben, a pürében - és ha jól éreztem - még a zselében is. Összességében remekül volt komponálva a desszert, de nekem a zselé már egy kicsit soknak tűnt.
A levendulafagylalt viszont levett a lábamról, isteni volt! Annak pedig különösen örültem, hogy nem volt színezve. Bár miért is lett volna, hiszen ez Budapest egyik legjobb étterme. . .és nem véletlenül.

Sárgabarackos tortácska levendulafagylalttal

Vadászkutyák által űzött aranyszarvas - színes dombormű az épület falán

 Összességében elmondható, hogy az Aranyszarvas Bisztró maximálisan igényes és kellemes hely. A minőséghez képest ár/érték arányban nincs elszállva, az adagok teljesen megfelelőek. A belső kialakítás tökéletesen illik az épület romantikus külsejéhez.
Aki még nem ismerné, ki ne hagyja!