Tiramisujégkrém

Amikor a napokban megláttam Praliné Zsuzsi kávés jégkrémeit, rögtön tudtam, hogy muszáj lesz elkészítenem. Mivel nálunk csak valódi kávé van itthon, egy kicsit meg kellett variálnom a receptet. Zsuzsi tanácsára a folyadékba áztattam a kávét. Le is lehet forrázni, de én inkább csak hidegen hagytam állni, a kávéíz így is remekül kioldódott. Köszi Zsuzsi!

A nevet már a férjemtől kapta, mert az első kóstolás után rögtön megkérdezte, hogy „gelado de tiramisù”? Végül is igen, az íz stimmel, csak nincs benne piskóta. Így maradt rajta ez a név.

Hozzávalók

a főzött krémhez
2 dl tejszín
2 dl zsírszegény tej
(vagy 4 dl teljes tej a zsírszegény tej és a tejszín helyett)
4 ek durvára darált szemes kávé
3 db tojássárgája (50 g)
1 db vaníliarúd
35 g Xukor (nyírfacukor)
1 tk étkezési keményítő
2 dl krémes kávélikőr (nekem Sheridan's volt itthon)

a bevonathoz
200 g étcsokoládé (70%-os)
20 g kakaóvaj
kávészemtöret - opcionális, én akartam beletenni, de valahogy kimaradt

Elöljáróban annyit, hogy az itt megadott krémmennyiség az én 1 dl-es űrmértékű jégkrémformáimhoz méretezve 6,5 db jégkrémhez lett elegendő, a többit cseresznyepürével töltöttem meg. A csokoládéburok pedig pontosan elég lett a 8 db jégkrém bevonásához.

Elkészítés

1 A tejet és a tejszínt öntsük össze, keverjük hozzá a tört kávészemeket és hagyuk állni 1-1,5 órán keresztül. A nyári melegben tartsuk hűtőben. Az idő leteltével szűrjük le, a kávét tegyük félre.
2 Tegyük a folyadékot egy kisebb lábosba, adjuk hozzá a tojássárgájat, a vaníliarúd kikapart magjait, a nyírfacukrot és a keményítőt. Kézi habverővel keverjük csomómentesre.
3 Közepes hőfokon, állandó kevergetés mellett főzzük fel a krémet, de közben ne hagyjuk forrni, nehogy kicsapódjon a tojás. Ha megfelelően besűrűsödött, húzzuk félre a hőforrásról és hagyjuk hűlni.
Mikor már szobahőmérsékletű a krém, keverjük hozzá a krémes kávélikőrt is, majd töltsük a jégkrémformákba.
4 Tegyük fagyasztóba. Időnként nézzünk rá a jégkrémekre, és még mielőtt teljesen megszilárdulna, szúrjunk beléjük egy-egy lapos fa pálcikát. Hagyjuk teljesem megfagyni.
5 A bevonathoz vízgőz fölött olvasszuk fel a csokoládét a kakaóvajjal, majd tegyük félre hűlni. Nem kell aggódni, mert a kakaóvaj miatt nem fog megszirárdulni. Ha már rendesen kihűlt, akkor - ha úgy kívánjuk - keverjük bele a leszűrt kávétöretet.
6 A jégkrémeket vegyük ki a formákból és egy kanál segítségével vonjuk be őket a csokoládémázzal.

Nálam az első jégkrémeken azonnal megszilárdult a bevonat, de mire a feléhez értem, már valamelyest megolvadtak, így azokat nem volt olyan egyszerű bevonni. Sikerülni sikerült mind, csak nem lettek olyan szépek, mint a képeken látható példány.
Biztos vagyok benne, hogy ez formafüggő, mert az egyém szilárd műanyagból készült jégkrémforma, amiből nem éppen egyszerű kivenni a jégkrémeket.

Tipp: ha azonnal megszilárdul a bevonat a jégkrémeken, akkor egyesével alufóliába lehet őket csomagolni. Ha nehezebben szilárdul, akkor érdemes egy darab hungarocellt előkészíteni, és abba szúrni a pálcikás jégkrémeket, majd azzal együtt a fagyasztóba állítani, és végül egyesével be lehet csomagolni őket.

50. VKF! - jubileumi témahirdetés

Frissítés: A határidő vége után 1-2 nappal beérkezett pályaműveket még elfogadok! 
Több kérésnek eleget téve az utolsó határidő július 26-a csütörtök!

 

A VKF! avagy Vigyázz, Kész, Főzz! virtuális sütős-főzős játék jubileumhoz érkezett! A játékot Mautner Zsófia, a Chili & Vanilia gasztroblog szerzője indította útjára immáron öt és fél évvel ezelőtt.
Chriesi által engem ért az a megtiszteltetés és öröm, hogy a játékmestere lehetek ennek a szép kerek számú, az 50. fordulónak. Nagyon szépen köszönöm még egyszer, chriesi!

A témaválasztásom szinte azonnali volt, csupán azért késlekedtem a megadásával, mert úgy éreztem, hogy megérett már arra ez a játék, hogy minden eddigi játékmester (házigazda), téma, és az összefoglalók egy csokorba legyenek szedve. (Létezik egy blog, de mostanra már erősen hiányos, és akadnak benne nem működő linkek is.)
Eredetileg ebbe a bejegyzésbe szerettem volna tenni a gyűjteményt, de annyira hosszú, hogy inkább nyitottam neki egy aloldalt, ahová a következő fordulók is összegyűjtésre kerülhetnek. Ez bizonyos könnyebbséget jelent majd a kiíróknak, érdekességként szolgálhat majd az újonnan bekapcsolodóknak, és nem utolsó sorban, ha valaki egy adott témában szeretne ötletelni, akkor egyszerűen találhat magának kedvére valót a felhozatalból.

A témámnak elég sok kritériumnak kellett megfelelnie:

• legyen olyan, amilyen még nem volt,
• legyen selectfoodos,
• legyen alkalomhoz illő,
• legyen szezonális,
• legyen változatosan felhasználható,
• legyen viszonylag mindenki számára beszerezhető,
• és legyen olyan, amelyik bármiféle diétába belefér.

Kitaláltátok már? :)

Az VKF! aktuális témája:

Szeretném, ha olyan étel-, italkreációkat küldenétek, amelyek valamilyen formában tartalmaznak ehető virágot. Nem kritérium, de örülnék neki ha élő, felismerhető formában is megjelennének a tányéron/pohárban eme csodák. Aminek viszont annyira nem örülnék, ha csak egyszerű liszt-zsiradék-cukor-levendula négyeséből készült kekszeket küldenétek. Semmi kifogásom ellenük, de most az ilyeneknél valamivel fantáziadúsabb recepteket szeretnék kapni. És nem feltétlenül kell, hogy édesség legyen!

Ér felhasználni korábban üvegbe zárt virágokat, és annyi könnyítést még adnék, hogy aki esetleg allergiás rájuk, de szeretne játszani, attól elfogadok virágformájú ételeket is.

Aki még csak ismerkedik az ehető virágokkal, annak kezdésképpen a figyelmébe ajánlanám a témában ezt az aloldalt. Kérek mindenkit, hogy tartsa szem előtt: Nem minden virág ehető!
A virág- és dekorboltokban vásárolható virágok általában nem étkezési minőségűek, nem ajánlott őket felhasználni!

A fotóval ellátott recepteket július 19-e és 22-e között kérem közzétenni a blogokon, a bejegyzések linkjeit pedig legyetek szívesek elküldeni a selectfoodblog@gmail.com e-mail címemre!
Akinek nincsen blogja, de van egy jó receptje, és szívesen csatlakozna a játékhoz, az küldje el nekem a leírást legalább egy fénykép kíséretében a fenti e-mailre.

Mindenkinek jó virágos játékot kívánok!

Felhívnám a figyelmet az egyidejűleg zajló 7. SAD-re is, Katucikonyhánál. Jó kis témát eszelt ki ő is!

Erdőkostoló összegyűjtött egy csokorral az ehető vadvirágokból, és készített egy remek összeállítást a kiírás apropóján. Nagyon hasznos, köszönöm szépen!

Sonkás krémsajtfánkocskák málnás paradicsomlekvárral - Enrique Sánchez nyomán

Emlékeztek még az éti csigás receptemre? A II. Andalúz receptversenyen bekerültem vele a legjobb 13 közé, így részt vehettem a jún. 9-én megrendezésre került főzőkurzuson, amit a népszerű andalúz séf, Enrique Sánchez vezetett.

A kurzus a budapesti Gastropolis főzőiskolában került megrendezésre, ahol természetesen a receptversenyt rendező Extenda képviselői is jelen voltak. Az esemény remek hangulatban telt, jó volt megismerni néhány virtuálisan már ismert, vagy éppen addig még ismeretlen embert.

A jó alaphangulatért nem kis mértékben Enrique és David volt a felelős. Enrique Sánchez egyébként az egyik népszerű andalúz főzőműsort, a Cometelo-t vezeti, és további érdekesség róla, hogy az orvosi pályát hagyta ott a főzési szenvedélye kedvéért. David volt a segítője a kurzuson.

Enrique Sánchez

A recept, amit hoztam, eredetileg Sajtos és kolbászos fánkocskák paradicsomkompóttal néven szerepel, és az Extenda közösségi oldalán már meg is található az eredetije. Én ezt a hétvégén készítettem el, és most az általam felhasznált pontos mennyiségekkel adom itt meg.

Örülök, hogy kipróbáltuk a málnás paradicsomlekvárt, mert nekem valószínűleg eszembe nem jutott volna párosítani ezt a két gyümölcsöt. :)

Sonkás krémsajtfánkocskák rozmaringos málnás paradicsomlekvárral

Hozzávalók

16-18 db fánkocskához

85 g sima búzaliszt

1 kk (1 g) porélesztő

kevés tengeri só, frissen őrölt fekete bors és őrölt kömény

1 dl víz (az eredeti recept szerint annyi, amennyivel megfelelő állagú lesz a tészta)

1 db kisebb tojás (48 g)

100 g sonka vagy kolbász (chorizo) apró kockákra vágva

250 g nem folyós álagú krémsajt, pl. Philaderphia

friss petrezselyem finomra aprítva

3 db érett paradicsom (300 g)

75 g málna

1 db citrom

2 ek nádcukor (15 g)

1 kisebb rozmaringág

olívaolaj a sütéshez

Elkészítés

1 A masszához keverjük össze a lisztet a fűszerekkel és a porélesztővel. Öntsük hozzá a vizet és adjuk hozzá a tojást, majd kézi habverővel keverjük jól össze, csomómentesre.

Tegyük félre 15 percig szobahőmérsékleten.

2 Készítsük el a lekvárt: a paradicsomokat forrázzuk le, hagyjuk állni fél percig a forró vízben, majd szedjük át őket jéghideg vízbe. Húzzuk le a héjukat - kézzel is könnyen megy - és aprítsuk fel mindegyiket apró kockákra.

Egy kisméretű lábosban tegyük fel főni a cukorral és a rozmaringgal, 15 percen át, közepes-magas hőfokon. Ha már pépes a paradicsom és be is sűrűsődött egy kicsit, akkor húzzuk le a tűzről, keverjük hozzá a málnát, és ízlés szerint facsarjunk bele citromlevet. Én egy egész kis citrom levét beletettem.

3 Keverjük össze a krémsajtot a sonka- vagy kolbászkockákkal és egy jó maréknyi petrezselyemmel.

Egy serpenyőben hevítsünk fel olívaolajat. Két evőkanál segítségével formázzuk meg a fánkocskákat az ízesített krémsajtból, mártsuk bele a tojásos masszába, és süssük őket aranybarnára.

Ha netán kiszakadnának a fánkocskák, akkor túl híg lett a massza, de ez ellensúlyozható egy kis liszt hozzáadásával.

A kisült fánkokat szedjük papírtörlőre, és itassuk le róluk a felesleges zsiradékot.

Egy-egy evőkanálnyi lekvárral a tetejükön tálaljuk a fánkocskákat. 

Csoportkép a főzőkurzusról

Burgonyás-karfiolos kókuszkrémleves, fokhagymás-lime-os garnélafarokkal - 49. VKF!-re

A sós cantuccini után ez a második recept, amivel részt veszek a chriesi által kiírt 49. VKF! „Fehér és...” témában. Igaz, hogy most sem hófehér, de azért mégiscsak fehér lett ez a leves. Kicsit thai-os jellegű, de lehetne egy kicsivel csípősebb is. Egy múltkori ehetetlenül csípős levesem után, nagyon csínján bánok a piripirivel. :)

Az ízesítést nem vittem túlzásba, hagytam érvényesülni a karfiol-kókusz kombót a levesben. Magában talán nem annyira élvezhető, de a garnélafarkok felteszik a pontot az i-re.

 

Hozzávalók

kb. 6 adaghoz

300 g karfiol és 500 g újburgonya nagyon apró kockákra vágva
50 g fehér hagyma felaprítva
kevés vaj
1 szál ázsiai citromfű ketté vágva
1/2 db lime
1 db piripiri (kis chili)
1 gerezd fokhagyma
tengeri só
1,5 l víz
400 ml jó minőségű kókusztej
1 ek étkezési keményítő - el is hagyható

100 g (vagy ízlés szerint) garnéla vagy garnélafarok
6 gerezd fokhagyma fokhagymanyomón átpréselve
1/2 lime
tengeri só


Elkészítés

1 Fonnyasszuk meg egy kis vajon az aprított fehér hagymát az ázsiai citromfűvel, dobjuk rá a karfiol- és burgonyakockákat és a piripirit, sózzuk meg és öntsük fel a vízzel. Fedő alatt főzzük puhára a zöldségeket.
2 Vegyük ki a levesből a citromfüvet és a piripirit/chilit - ha nem szeretnénk túl pikánsra. Egy botmixerrel pürésítsük, majd öntsük hozzá a kókusztejet, és facsarjuk bele a fél lime levét.
Forraljuk össze még egyszer, és tegyük félre.
3 A garnélafarkokat forgassuk össze egy kis sóval, az áttört fokhagymagerezdekkel és a fél lime kifacsart levével, majd egy felhevített tapadásmentes serpenyőben pár perc alatt süssük készre.
Ha kezeletlen héjú a lime, akkor a héját is felhasználhatjuk hozzá hajszálvékony csíkokra vagdalva.

Parmezános-rozmaringos sós cantuccini, vajas sültfokhagyma-krémmel, vajretekkel és zsázsával - 49. VKF!-re

A 49. VKF! stafétája egy nagyon-nagyon tehetséges és nem mellesleg az egyik kedvenc gasztrobloggeremnél, chriesinél, a Mandula sarok blog szerzőjénél van. A témaválasztást illetően nagyon feladta a leckét, mert a fogásoknak fehérnek kellett legyenek, plusz még egy szabadon választható szín lehetett jelen a tányéron. A teljes kiírás itt olvasható. Érdekes téma, és bevallom, hogy számomra nagy kihívás volt, mert ritkán készítek egyszínű ételeket. De mindig jó alkalom egy-egy ilyen feladat arra, hogy újdonságokkal kísérletezzünk, mert nagyszerű dolgok sülhetnek ki belőle.
Úgy mint ez a sós cantuccini is. Édes változata ismertebb, de ez igy rozmaringosan-sósan is kitűnő ropogtatnivaló és remek vendégváró falatka. Előnye még az is, hogy már pár nappal a tervezett fogyasztás előtt elkészíthető, mert nagyon jól tárolható. Persze nem árt jól elrejteni, mert hamar lába kél. :)

A szín tekintetében fehérnek készült, amit zölddel, a rozmaring és a zsázsa kettősével képzeltem el. A feltét ugyan hófehér, de a cantuccinik csak némi jóindulattal nevezhetőek fehérnek. Nem véletlenül kétszersült.

Hozzávalók
kb. 30 darabhoz

300 g búzafinomliszt
3 g finom tengeri só
30 g reszelt parmezán
5 g friss rozmaringlevél nagyjából felaprítva
20 g puha vaj
3 db (100 g) lazán felvert tojásfehérje (vagy 2 db egész tojás, ha nem VKF!-re készül)
30 ml víz

kb. 6 egész fej fokhagyma (ha átlagos méretűek, akkor az ebből készült krém elég lesz az összes cantuccinihez)
kb. 2 ek szobahőmérsékletű vaj
sóvirág
frissen őrölt fehér bors

vékony vajretekszeletkék (vagy másfajta retek)
zsázsa


Elkészítés

1 A cantuccinihez először a száraz alapanyagokat keverjük össze: lisztet, sót, reszelt parmezánt és a rozmaringot. Utána adjuk hozzá a vajat, tojásfehérjét, vizet, és gyúrjunk belőle rugalmas tésztát. A tészta viszonylag kemény lesz és néhány percnél azért tovább kell gyúrni, de a munka meg fogja hozni a gyümölcsét.
2 Formázzunk belőle 3-4 cm átmérőjű rudat, amit ketté is vághatunk, ha a tepsi mérete úgy kívánja. Vékonyan vajazzuk ki a tepsit és 120°C-os sütőben 45 percig szárítsuk őket.
3 Ha letelt a sütési idő, rácson hűtsük ki a rudakat, és rögtön utána szeleteljük fel maximum egy cm vastagságú szeletekre.
4 Fektessük a cantucciniket egy tepsibe (amit nem kell kivajazni), és süssük meg mindkét oldalukat 175°C-on további 10-15 percig, attól függően, hogy mennyire szeretnénk őket világosra hagyni.
Ismét rácson hűtsük ki.
5 A krémhez a foghagymafejeket 175°C-on csak úgy önmagában, szárazon süssük puhára - akár a cantuccinik mellett. Én újfokhagymát használtam, aminek 30 perc elég volt, de gondolom, hogy a sütési ideje függ attól, hogy milyen a fokhagymánk.
Ha már puha, hagyjuk hűlni egy kicsit, és óvatosan nyomkodhuk ki a fokhagymákat a héjukból. Adjunk hozzá lehelletnyi sóvirágot és őrölt fehér borsot, és a fokhagymánál kevesebb vajat majd egy villával keverjük jól össze. Ha megfelelően megsültek a fokhagymák, akkor könnyen szét lehet nyomni a villával. Tároljuk hűtőben. Mivel kevesebb vajat tartalmaz, mint fokhagymát, a hűtőből kivéve is jól kenhető állagú marad.

Fogyasztáskor kenjük meg a cantucciniket a sültfokhagyma-krémmel, tegyünk mindegyikre egy-egy szeletke retket, és díszitsük őket zsázsával.

Ez így ahogy van, abbahagyhatatlanul finom.

Őzbélszín kakaóvajas-pisztáciás kéregben, ribizlis almalekvárral, párolt rizzsel

Újabban sokat kísérletezek a kakaóvajjal. Többször és többféleképpen készítettem a felhasználásával házi étcsokit, sőt még test-, illetve arcápolót is főztem belőle. A csokik jók lettek, de van még velük kísérleteznivaló, és krémként is igazán pazar alapanyag.

Most ehhez a gyönyörű bélszínhez valami különlegeset szerettem volna, így esett a választásom a kakaóvajra. Az étel összességében a fűszerezéssel, a pisztáciával és a ribizlis lekvárral eszméletlenül jól lett, de nem ám csokoládéízű! A kakaó aromája éppen csak szolidan van jelen a kreációban.



Hozzávalók

2 db őzbélszín (steak) egészben (kb. 800-900 g)
4 ek reszelt kakaóvaj
2 maréknyi pisztácia durvára törve
4 szem frissen őrölt borókabogyó
4 gerezd fokhagyma fokhagymanyomón átpréselve
1 tk frissen őrölt fehér bors
1 csapott ek frissen őrölt rózsabors
tengeri só

300 g (2 db) alma meghámozva, feldarabolva
2 ek nádcukor
1 dl víz
1 dl 100%-os almalé
0,5 dl almaecet
2 maréknyi piros ribizli

néhány szem tört pisztácia és pisztáciaolaj a tálaláshoz

köretjavaslat: párolt rizskeverék vadrizzsel és vörös rizzsel vagy burgonyafánk


Elkészítés

1 Keverjük össze egy tálban a kakaóvajat, pisztáciát, fokhagymát és a fűszereket. Forgassuk a húsokat ebbe a keverékbe, fedjük le alufóliával, és tegyük minimum egy órára, vagy akár egy éjszakára a hűtőbe.
2 A lekvárhoz tegyük az almakockákat egy kisméretű lábosba, hintsük meg a nádcukorral és öntsük fel a folyadékokkal. Forraljuk fel, és néhány perc alatt főzzük puhára a gyümölcsöt.
Mikor már puha, adjuk hozzá a fürtjeiről leszedett ribizliszemeket, főzzük még 1-2 percig, majd a tűzről levéve turmixoljuk össze.
A lekvár fogyasztható így is, de legjobb átpasszírozni egy szűrőn.
3 Hevítsünk fel szárazon egy jó minőségű tapadásmentes serpenyőt, és süssük át az ízlésünknek megfelelően a bélszínt. Én közepesen átsütve szeretem.

Szeleteljük fel ujjnyi vastagságúra a sült bélszínt, tálaljuk a friss lekvárral és a kiválasztott körettel, s díszítsük pár szem durvára tört pisztáciával és egy kis pisztáciaolajjal.

Tipp: friss fejes saláta vagy jégsaláta - natúran - is illik mellé.

Sült bárányhús gyümölcsös kuszkuszban csicseriborsó-pürével, sült citromos joghurttal

Ezt a csodás marokkói stílusú egytálat még a múlt héten készítettem Jamie Oliver egyik könyvéből adaptálva. Jamie receptjei általában nem okoznak csalódást, és ez most sem volt másként. Imitt-amott azért megvariáltam a mennyiségeket, mert van, hogy Jamie túlzásokba esik - legalábbis az én ízlésemhez képest.
Ismét egy nagyszerű étellel bővült a repertoárunk, örülök, hogy erre esett a választásom. Mindenkinek csak ajánlani tudom.


Hozzávalók

1,5 kg csontos bárányhús, a lehető legtöbb zsíros, illetve faggyús résztől megszabadítva (vagy kisebb súlyú színhús)
kisebb maréknyi rozmaringlevélke

a fűszerkeverékhez
1 tk római kömény
1 tk édeskömény
1 ek fekete bors
1 ek koriandermag
kb. 1 ek tengeri só
1-2 piripiri (madárszemchili) - lehet más chili is, de nekem általában ez van itthon

a csicseriborsó-püréhez
400 g csicseriborsó (nálam most konzerv, de lehet vízbe áztatott száraz is)
65 g fehér hagyma finomra aprítva
1/2 tk őrölt fahéj (vagy egy fahéjrúd)
1 nagy maréknyi oregánólevél
1 dl balzsamecet
tengeri só, frissen őrölt fehér bors, olívaolaj
3,5 dl víz

a kuszkuszhoz
350 g kuszkusz
125 g aszaltgyümölcs-keverék ízlés szerint, az enyém piros mazsolából, vörös áfonyából és finomra aprított fügéből állt (ha van otthon, akkor kerüljön bele datolya is)
5,5 dl víz
Az itt megadott mennyiségek a hústól és ízléstől függően növelhetők.

1 biocitrom felkarikázva
150 g natúr joghurt
friss koriander a tálaláshoz


Elkészítés

1 A fűszerkeverékhez őröljük finom porrá a az összes fűszert, dörzsöljük be vele a húsokat, tegyünk minden oldalára rozmaringlevélkéket és 180°C-os sütőben kb. 2 óra alatt - időnként megforgatva, nem lefedve - süssük puhára.
2 A csicseriborsó-püréhez egy serpenyőben, kevés olívaolajon fonnyasszuk meg a finomra aprított fehér hagymát a fűszerekkel: fahéjjal, kis sóval, őrölt fehér borssal, és az oregénóval. Adjuk hozzá a lecsepegtetett csicseriborsót, öntsük fel a vízzel és a balzsamecettel, forraljuk fel, majd közepes hőfokon főzzük rövid ideig. Mikor megpuhult, botmixerrel pürésítsük.
Tegyük félre.
3 Forraljuk fel a vizet a kuszkuszhoz, dobjuk bele az aszalt gyümölcsöket, és lassú tűzön főzzük pár percig, míg megduzzadnak a gyümölcsök - attól függően, hogy azok mennyire voltak szárazak.
Öntsük bele a kuszkuszt, keverjük jól össze, majd húzzuk félre a tűzről és hagyjuk fedő alatt, hogy megszívja magát.
4 Egy sütőbe tehető nagy lábos alját béleljük ki a kuszkusz felével, oszlassuk el rajta a csicseriborsó-püré felét, fektessük rá a húsokat, majd vonjuk be a megmaradt kuszkusszal. Helyezzük el a tetején a citromkarikákat, fedjük be lazán egy darab sütőpapírral, majd a lábos fedelével (vagy alufóliával) is, és süssük még egy órán keresztül 180°C-on.
J.O. felhasználja a húsból kisült fűszeres zsiradékot is, de én ettől eltekintettem, és szerintem nem is volt rá szükség. 

Tálaljuk az ételt a natúr joghurtba forgatott citromkarikákkal és friss korianderrel meghintve, plusz aki jó csípősen szereti, szórhat még rá vékonyra vagdalt chilit. Kínáljuk mellé a megmaradt csicseriborsó-pürét is.


Tipp: Nem gond, ha megmarad a püré egy része, mert remek szendvicset lehet belőle készíteni. Sőt, érdemes még magában is elkészíteni; nagyon jól kenhető és el is áll néhány napig a hűtőben.

Gombás-kakukkfüves csalánlasagne

Ebben a vega ételben a csalán a tésztába van gyúrva, amit háromféle gombaíz és a kakukkfű tesz teljessé. Egyfajta gombából is meg lehet csinálni, de tény és való, hogy a különféle gombák keveréke kivételes ízkombinációkat tud alkotni. Icipicit macerás (és az elején kicsit csípős!), de megéri elkészíteni. Még a húsevők is szeretni fogják!
Érdemes mindjárt dupla adagot készíteni belőle, amiből akár a fagyasztóba is kerülhet egy-két adag.

Recept a Dining Guide-on.

Borsmentás lazac-garnéla nyárson, sültpaprika-krémes fekete tagliatellével

Nagyon szeretem a fekete tésztát, de itthon elég nehezen (és nem is mindig barátságos áron) lehet hozzájutni. Nagyon megörültem, amikor a Tarka Bárkán nyert ajándékok között, ezt is megtaláltam. Nem is volt kétséges, hogy halétel mellé fogom megfőzni. Mikor előző este elővettem a lazacszeleteket a fagyasztóból, akkor rögtön beugrott, hogy mind színben, mind ízben remekül passzolnak egymással a fekete (tintahal tintájával festett) tésztához. Már csak a szószon kellett gondolkoznom, de nem túl sokáig, mert kézenfekvőnek tűntek a paprikák.
És nem is tévedtem, pazar ebéd lett belőle.


Hozzávalók
4 db nyárshoz

2 szelet lazac szálkátlanítva, 12-12 kockára felvágva (kb. 130 g/db)
24 db garnélafarok
tengeri só
fél citrom frissen facsart leve
frissen őrölt színes bors
5-6 szál borsmenta, levelei finomra aprítva

4 db tölteni való paprika (vagy kápia, sárga/piros kaliforniai paprika, esetleg vegyesen)
olívaolaj, frissen őrölt színes bors
1 db (kb. 85 g) fehér hagyma finomra aprítva
3 gerezd újfokhagyma
löttyintésnyi száraz sherry
kb. 1 dl víz vagy zöldségalaplé
frissen őrölt fehér bors
csipetnyi őrölt cayenne-bors
2 dl főzőtejszín
tengeri só
1 tk burgonya- vagy kukoricakeményítő - igény szerint

al dente-re főtt fekete tagliatelle (vagy más fekete tészta)


Elkészítés

1 A paprikákat vágjuk ketté, csumázzuk ki, és a héjukkal felfelé fordítva tegyük őket egy tepsibe. Locsoljuk meg egy kis olívaolajjal, szórjunk rá néhány szem tengeri sót, és őröljünk rá némi színes borsot.
180°C-os sütőben 10-15 percig süssük őket, míg lesz egy kis színük, és felhólyagosodik a bőrük.
Ha ez megvan, a sütőből kivéve azonnal dobjuk a paprikákat egy jéghideg vízzel megtöltött tálba, majd húzzuk le a bőrüket.
Egy vagy kettő fél paprika kivételével aprírsuk fel mindet apró kockákra, és tegyük félre.
2 Készítsük el a nyársakat. Nyársanként 6-6 lazackockát és garnélát húzzunk fel váltakozva mindegyikre. Ha kész, facsarjunk rájuk citromlevet, sózzuk, s borsozzuk meg, és hintsük meg a finomra aprított borsmentával.
Grillezzük meg őket.
Én most a sütő grilljét használtam, abban 175°C-on 15-20 percre volt szükség, míg jól átsültek.
3 Főzzük meg a tésztát, és készítsük el a szószt. Egy serpenyőben hevítsünk fel egy kis olívaolajt, és futtassuk meg rajta a hagymákat. Keverjük hozzá a paprikakockákat, és öntsük alá egy kis sherryt. Hagyjuk pár pillanatig, míg elpárolog az alkohol, majd öntsük fel az alaplével vagy vízzel, ízesítsük a sóval és a borsokkal, és rotyogtassuk néhány percig.
Mikor minden kellőképpen puha már, akkor egy botmixerrel pürésítsük a szószalapot, tegyük vissza a tűzre és öntsük fel a tejszínnel. Forraljuk össze, ellenőrizzük az ízesítést, és ha igényeljük, akkor sűrítsük be egy kevés keményítővel.

Az elkészült szószt keverjük össze a főtt tésztával, szórjuk meg apró sültpaprika-kockákkal, és voilà! már tálalható is.