Ez a portugál étel, a Carne de Porco à Alentejana ihlette egytálétel nagyon hasonlít a mi brassóinkra. Talán csak annyiban különbözik tőle, hogy van benne kagyló is. Portugálul Amêijoa, angolul Clam, de a magyar nevére még nem sikerült rájönnöm.* Normális esetben a kagyló héjastól kerül bele az ételbe, de nekem ezt nélkülöznöm kellett, mert csak héj nélküli fagyasztott kagylóhúsom volt itthon, de azzal is nagyon jó lett. Héjjal együtt azért sokkal fotogénebb lett volna.
Hozzávalók
600 g sertéshús felkockázva
kb. 800-900 g burgonya meghámozva, felkockázva és Actifry-ban vagy sütőben megsütve
6 gerezd fokhagyma meghámozva, kés alatt összelapítva
1 nagy maréknyi petrezselyem felaprítva (van aki korianderrel készíti, esetleg mindkettővel)
tengeri só
frissen tört fehér bors
1 ek édesnemes pirospaprika
kevés olívaolaj és libazsír keveréke
1,5 dl száraz fehérbor
1 db babérlevél - opcionális
100-150 g (vagy ízlés szerint) kagylóhús vagy egész kagyló, legjobb a vénuszkagyló* (Már megvan a név, köszi Eva!)
víz
Elkészítés
1 Hevítsünk fel egy serpenyőben egy kevés (kb. 1 ek) liba- vagy kacsazsírt egy kis olívaolajjal. Dodjuk bele a felkockázott húst, ízesítsük sóval, borssal, petrezselyemmel, pirospaprikával, fokhagymával, majd süssük a húst kifehéredésig. Öntsük fel a fehérborral (ba bepácoltuk, akkor a páclével) és süssük puhára. Sütés alatt apránként öntögessünk egy kevés vizet is a hús alá, hogy szaftos maradjon.
2 Közben hideg vízben olvasszuk fel a kagylóhúst, vagy ha egész kagylót használunk, akkor nagyon alaposan mossuk át többször is, hogy minden homokszemcse jól ki tudjon ázni.
3 Mikor a hús már megfelelően puha, adjuk hozzá a kagylóhúst és néhány perc alatt főzzük meg. Egész kagyló esetében kb. 10 percre lesz szükség, és csak azokat fogyasszuk el, amelyek kinyíltak!
4 Közvetlenül a fogyasztás előtt keverjük csak össze a kagylós húst a sült burgonyával, illetve hintsük meg finomra aprított petrezselyemmel és/vagy korianderrel.
Tipp: A húst előzőleg be is lehet pácolni a fokhagymás-borsos-sós-pirospaprikaporos fehérborba, és utána kisütni.
Van aki a hússal együtt vékony karikákra szelt vöröshagymát is süt.
10 megjegyzés:
Én ezt nagyon szeretem, de kagyló nélkül :) Szóval akkor a brassóit szeretem :DDD
Nagyon úgy néz ki! Nem is tudtál róla? :D
Dehogynem!!! Amikor elöször jártam itt, már akkor ettem, csak lepiszkáltam róla a kagylókat. Párom anyukája is szokott fözni. A rákokat csípem, de a kagylót, meg a csigát nem tudom megenni. Tényleg, Te megeszed az itteni apró csigát? Ja, de legjobban talán a choco-tól forog a gyomrom, még a szagától is. Nem tudom, miért...
Úgy tűnik, nagyon is jól megfér együtt a kagyló és a sertéshús...
Nagyon jól néz ki. Én szívesen megkóstolnám... akár mit is mond erről a párosításról G. Ramsay:)
Bors and Pepper, hogy lehet, hogy nem szereted a kagylókat??? Eleinte én is idegenkedtem minden ilyen tengeri herkentyűtől, de hamar megkedveltem őket. Csigát ettem már párszor, nem rossz, de nem is lettem nagy rajongója. Bár már nagyon régen volt, itthon meg már régóta gondolkozom azon, hogy szedek egy vödörrel, és elkészítem. :)
Hogy állsz az enguiassal?
Chochos vagy lulas? Egyiket sem szereted? Szokatlan, úgy, hogy ott élsz, és bármikor leszaladhatsz ezekért a partra, vagy a halpiacra.
Rosa, Gordonnak nem jön be ez a párosítás? Pedig igenis finom, nekem ez volt az egyik nagy-nagy kedvencem Portugáliában, egy nagyon népszerű étel. ;o)
Igazából semmilyen puhatestüt nem szeretek, de a chocos-tól egyenesen rosszul vagyok. A család algarve-i, a nagymama készítette, de komolyan a szagát sem bírtam. A lula, ha panírozva van, karikázva, akkor még lecsúszik... Még jó, hogy a halakat szeretem. Az angolnával nekem balatoni emlékem van, egyszer "úsztam egyet" egy döglöttel, az azért nem megy. Apukám néha fog a Balcsiban, de nem tudom megenni. Pedig ahol lakom (Riabatejo) az nagy angolna vidék, március a Mês da enguia...
És Te hogy állsz az osga-val? Mármint nem megenni, csak úgy, látványra? :D
A sült angolnát meg az angolna caldeiradát szeretjük!
Az osgákkal, gyíkokkal semmi bajom, rengeteggel szoktunk találkozni Algarve-on. Helyesek. :)
Na, de eszembe jutott egy hal, ami eléggé gusztustalan: a lampreia (ingola). Ismered? Annak is mostanában van a szezonja, apósom nagy kedvence az arroz de lamreia.
Júj, lecsekkoltam ezt a halat! Nagyon ronda!! Nem ismertem eddig, de nem is jött meg hozzá a kedvem :) Én az osgákat nem szeretem, mert bejönnek a lakásba...
Nekem is rögtön a brassói jutott eszembe amikor megláttam a képet a fb-on. El fogom készíteni egyszer. Egyébként az Amêijoa-t (nálunk almeja) én mindenhol vénuszkagylóként látom lefordítva. Ja, és a hozzávalóknál az utolsó tételnél lemaradt valami...nem? :-)
Eva, nagyon köszi, tényleg a vénuszkagyló. Év valóban lemaradt valami: a vénuszkagyló. :) Látszik, hogy kétszerre íródott a bejegyzés. ;)
Megjegyzés küldése