Nyereményebéd a Bock Bisztróban

Még húsvét tájékán volt egy nyereményjáték a Bock Bisztró Facebook-oldalán, amelyen én lettem a szerencsés nyertes. A kérdés a következő volt: Hány amerikai szövetség tagja Bíró Lajos? Melyek ezek a szövetségek és mikor lett ezeknek a tagja Lali?

A helyes válasz Séf Úr első szakácskönyvében rejlett: 2, éspedig a chicagói Eschoffer Club 99 állandó tagja 2004 óta, és egyedüli magyarként az Amerikai Séf Akadémia 122. tagja 2009 óta. 

Ezekért a jó válaszokért lett a nyereményem egy konyhalátogatással egybekötött kétszemélyes ebéd, amire a múlt csütörtökön sikerült végre sort kerítenünk.

Maga az ebéd nem okozott meglepetést, hiszen most is a már megszokott kiváló minőséget kaptuk. A legérdekesebb és legmeglepőbb része a nyereménynek a konyhalátogatás volt.

Bíró Lajos sajnos nem volt benn - mert egy vidéki disznótoron tevékenykedett aznap -, de megismerkedhettem az üzletvezetővel; Erki Jánossal, becenevén Cukival, aki volt szíves megmutatni nekünk a konyhát. Örülök, hogy így történt, mert ezalatt a rövid idő alatt, egy nagyon kedves, közvetlen embert sikerült benne megismernem.

Számomra a legnagyobb meglepetést a konyha mérete okozta. Sokkal nagyobbra, de legalábbis kétszer akkorára számítottam, mint amekkora valójában. Elképesztő, hogy mekkora összehangoltság és profizmus szükséges ahhoz, hogy ilyen limitált méretek között, ennyire magas színvonalú szolgáltatást tudjon nyújtani az étterem a vendégei számára. Minden elismerésem a csapaté, kétségkívül nagyon értik azt, amit csinálnak. Nem is véletlen, hogy a Bock Bisztró évek óta Magyarország egyik legjobb étterme.

És hogy mit fogyasztottunk? Megmutatom:

Előételünk kifogástalan volt: egy selymesen krémes lencseleves sült articsókával.

Férjem főétele egy kemencés bárány volt, amivel nagyon meg is volt elégedve.

Én a gyöngytyúkduót választottam narancsos sütőtökkel. Finom volt, de nekem a narancsos sütőtök íze nem igazán jött át, intenzívebbre számítottam. Volt mellé sült tészta is, tejszínes mártással.

Férjem az újragondolt kapros-túrós lepényt kérte desszertnek - be is jött neki nagyon.

Az újragondolt lúdlábtorta maga a tökély. Könnyedén habos, nem túlzottan édes, ráadásul igen dekoratív finomság. Éppen akkora adag, amivel még meg lehet birkózni két fogás után. Azt hiszem, hogy ezzel sikerült is új kedvencre lelnem.

Végül jöjjön pár pillanatkép a konyhából is:

Andriska István munka közben

 

Még egyszer köszönöm/köszönjük szépen a finom nyereményt, és a lehetőséget a konyhába való betekintésre, emlékezetes volt!