A Salon étterem Budapesten az Erzsébet körúton, a csodaszép New York Palotában található. A New York Kávéházzal és a Mélyvíz étteremmel egy légtérben, de mégis elszeparálva helyezkedik el. Utcáról nyíló külön bejáraton, vagy a Kávéházon keresztül közelíthető meg. Saját konyhával, exkluzív séffel és személyzettel rendelkező, 30 vendég fogadására alkalmas első osztályú étterem.
Maga az épület lenyűgöző, a Nagykörút egyik legimpozánsabb látványossága. Az olasz reneszánszra támaszkodó, de alapvetően az eklektikus stíluselemeket hangsúlyozó terveket a kor ünnepelt építésze, Hauszmann Alajos készítette. Ünnepélyes megnyitójára 1894. október 23-án került sor, amire tódult az akkori irodalmi és művészvilág színe-java. Létrejöttek a művészasztalok, később a Kávéház lett az irók es újsagírók „Otthon Kör”-e, majd a kor legnivósabb irodalmi folyóiratanak, a „Nyugat”-nak is hamarosan ide került a szerkesztősege. Krúdy Gyula, Molnár Ferenc, Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső itt vetették papírra első írásaikat.
A Kávéház megsínylette az első és a második világháborút, majd 1954-ben újranyitották Hungária néven, de nem az eredeti fényében.
2001 februárjában az olasz
Boscolo csoport vállalta át a legendás épület újjáépítését, 2006 tavaszától a New York Kávéház és a Palota régi pompájában nyitotta újra kapuit.
A Salon étterem 2009 tavaszától várja vendégeit,
Wolf András főszakáccsal, aki igazi gyöngyszem a szakácsok között.
Az étteremből természetesen a zongoraszó sem hiányozhat
A vacsorán résztvevő gasztrobloggerek:
Kriszti,
Mirelle,
Horász, továbbá Székes Orsolya, a
Kávai Design munkatársa, és a meghívóink: Horváth Eszter, a
Sensation 360 Kommunikációs Kft. munkatársa, és Szabó Csaba, a New York Kávéház és a Salon étterem Food&Beverage igazgatója is megtiszteltek bennünket a társaságukkal. A szívélyes fogadtatás után pezsgővel és frissen facsart narancslével kínáltak bennünket. Az étterem közepén lévő kerek asztal a számunkra volt előkészítve, névre (vagyis blognévre) szóló ülésrenddel. Nagyon imponáló volt. Az ételeket az elfogyasztás után, különféle szempontok; kreativitás, szín, íz szerint pontoztuk, és elöljáróban annyit el is árulhatok, hogy nálam a maximális pontszámok mellett, több csillagos tízes is helyet kapott.
Wolf András és csapata egy ötfogásos menüvel, és a hozzájuk illő borokkal várt minket. Utóbbiról sajnos nem tudok véleményt formálni - mivel autóval érkeztem -, csak narancslevet és ásványvizet fogyasztottam.
A konyhának saját péksége van, így a vacsora házi kenyérválogatással, zelleres grissinivel, szalonnás és sajtos pogácsával indult. A kenyerekhez sókülönlegességeket és fűszervajakat; chiliset, szardellásat kóstolhattunk. Minden nagyon ízlett, amit megkóstoltam, csupán a szalonnás pogácsát találtam egy kissé sósnak.
Aprónak tűnő, de lényeges figyelmesség, hogy a menüsor megkezdése előtt esetleges ételallergiáról vagy ételintoleranciáról is meg lettünk kérdezve.
Az előételel előtt kaptunk egy elbűvölő falatkát (amuse-bouche-t) zöldborsópürével, francia fojtott galambmellfilével.
Az első előétel egy illatos jázminos libamájbonbon volt zöldalma-zselével. Az bonbonok a zselén ültek, amiből az egyiknek a belsejébe is volt töltve, a másik pattogatott kukoricába volt forgatva, a tányér díszei a jázminvirágok voltak. Virágos ételekkel engem könnyen le lehet venni a lábamról, így rögtön a vacsora elején sikerült is elkápráztatnia a Séf úrnak. A jázmin íze érezhető, de nem tolakodó volt, határozottan jól kiegészítette a zamatos, nyers zöld almából előállított zselé. A bonbonok lágyan olvadtak a szájban.
Csak azért nem fogyott el teljesen a tányéromról, mert igen érzékeny a gyomrom a májas ételekre, de ennek ellenére nagyon szeretem őket, és nagy kár lett volna kihagyni.
A többiekkel arra jutottunk, hogy jó lett volna mellé valamilyen kis kréker, ezenfelül én egy nagyon enyhe keserű ízt éreztem benne, ami nem kívánkozott oda.
A második előétel egy borsóeszencia volt folyami rákkal és édesköménnyel, melyben a rák háromféleképpen is megjelent. Maga az étel felszolgálása nagyon tetszetős volt, gyönyörű mélytányérban érkezett az asztalra, de a leve nélkül. Azzal külön, kis kancsókból öntötték fel a levesbetétet. Látni lehetett, ahogy a leves megtelik az ízekkel, színekkel.
Zseniális volt minden tekintetben, nálam ez vitte a prímet. Az édesköménytől tartottam ugyan egy kicsit, mert azon ritka zöldségek egyike, amit nem szeretek, de nem volt túlzottan érezhető az íze, a zöldborsó és a rák domináltak benne.
Az első főételünk egy fantasztikus harcsafilé volt kolbászos lecsóval. Mint megtudtuk az étterem mindig 14-20 kg közötti egész harcsát vásárol, és maguk dolgozzák fel. A hal egyszerűen natúran lett párolva, kellemes sósságát a rászórt apróra vagdalt pirított szalonnától kapta. Az én ízlésemet így tökéletesen kielégítette.
A lecsó - mint a képen is látszik - egyáltalán nem lecsónak nézett ki. De csak ránézésre, hiszen pont ez volt vele a cél. A molekuláris konyhához hűen, az alapanyagok külön-külön, püré formában kerültek a tányérra: fokhagyma, paprika, paradicsom, vöröshagyma és burgonya. Külön-külön megkóstolva jól felismerhetőek voltak az ízek, egybehúzva pedig a szájban érezhető volt a jól ismert lecsóíz. Tökéletes harmónia, fantasztikus fogás!
A húsos főétel borjú volt kívül-belül: steak, vese és láb. A steak omlós, puha, fenséges volt, úgy mint a vele tálalt habos karalábéfőzelék is. A veseszeletkék sárgarépapürén érkeztek - az utóbbi egy kicsit ki volt hűlve -, finom volt. A kedvencem erről a tányérról a tormasalátára (apró hajtásokra) ültetett borjúláb volt. Puha, kicsit sem rágós, amolyan „szívesen ennék még belőle”. Persze nem akkor, hanem egy másik alkalommal, mert akkorra már bizony éppen jól is laktam.
A fődesszert előtt kaptunk egy újabb kedvességet: rózsamousse-t pisztáciás fehér csokoládéval. Megint virág, ezt is imádtam, mennyei volt! A borsóeszencia mellett ez lett a másik kedvencem.
Az utolsó fogásként ki-ki a választása szerint lúdlábtortát vagy kapros-túrós lepényt kóstolhatott. Én a csokis desszerttel szerettem volna zárni az estét. Ismét egy csodásan megalkotott fogás került elém, nem túl édes csokoládé, kellemesen savanykás meggyel. Pont olyan volt amilyennek vártam az előző fogások után, megint csak csillagos tízes.
Extra desszertként került még az asztalra az étterem kézműves bonbonjaiból, de ezekből én már tényleg nem tudtam fogyasztani, nagyon jóllaktam. A többiek különleges párlatokat fogyasztottak a menüsor végén. Az étterem kínálatában megtalálhatóak többek között olyan különlegességek, mint a cékla-, sárgarépa- vagy spárgapárlat, a bodza- vagy birspálinka.
Búcsúzóul mindnyájan kaptunk egy-egy doboz bonbont, így végül meg tudtam őket kóstolni én is. Ízlettek is nagyon!
Első osztályú vacsorában volt részem, a csodálatos helyhez, a hangulathoz, az érzéshez méltóan. A Séf úr folyamatosan megjelent az asztalunknál, bemutatta az ételeket, válaszolt a kérdéseinkre, miközben a konyhai munkát is felügyelte. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy amely alapanyagokat csak lehet, az étterem magyar termelőktől szerzi be, emellett hangsúlyt fektetnek a szezonális terményekre is. Emiatt évente kétszer változik az ételkínálat, van egy négy- és egy hétfogásos menüsor hússal és hallal, illetve egy négyfogásos vegeteriánus menüsor, a különféle fogásokhoz illő borokkal - a vendég kívánsága szerint. Természetesen ezeken kívül az étlapról is választhatóak az ételek, teljes terjedelmében
innen letölthető.
A kiszolgálás is minden tekintetben kifogástalan volt, kedves, figyelmes és jól képzett csapattal.
A Salon étterem egy élmény, nem lehet kihagyni. De vigyázat, mert könnyen rabul ejt a varázsa!
A profi ételfotókat az étterem bocsátotta a rendelkezésemre.
