Az őzgerincfilét szeretem kökénylekvárral párosítani, de a tavalyi év felénk nagyon kedvezőtlenül alakult a kökény számára, alig volt termésünk. Helyette volt viszont faeper: fehér, piros és fekete is. Mindháromból főztem be tartósítószer nélküli, enyhén cukrozott lekvárt. Most a piros faeprrel párosítottam a vadhúst, de szerettem volna még valamilyen extrát hozzáadni, ekkor jutott eszembe a dió. Mivel én a diót is az erdőben szoktam szedni, gondoltam hogy ez a hármas jól összeillik majd. A húst ezúttal be sem pácoltam.
Jelentem bevált, tessék kipróbálni!
Hozzávalók
2-3 személyre
500 g őzgerincfilé ízlés szerinti vastagságú szeletekre feldarabolva
tengeri só
frissen őrölt színes bors
1-1 ek vaj és olívaolaj keveréke
pirosfaeper-lekvár 4-5 púpozott evőkanálnyi
kevés nádcukor
1 ek fehérborecet tokaji furmintból
1-2 maréknyi szárazon pirított dió
dióolaj
köretjavaslat: párolt fehér rizs/vadrizs vagy burgonyafánk vagy röszti
Elkészítés
1 Az őzgerincfiléket szárazra törlés után gyengén sózzuk és borsozzuk meg, majd egy serpenyőben a vajas-olívaolajos keveréken süssük át őket. (én a közepesnél jobban, de nem teljesen szoktam átsütni)
A serpenyőből kivéve locsoljuk meg egy kevés dióolajjal és lefedve tegyük félre.
2 Adjuk a serpenyőben visszamaradt húsléhez a faeperlekvárt, egy kis nádcukrot és a fehérborecetet, végül forraljuk össze az egészet és ha szükséges, ízesítsük még. A lekvár állagától függően több-kevesebb ideig főzzük a mártást.
Tálaljuk az őzfiléket a kiválasztott körettel, a pirított dióval és a faepermártással.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése