Kávés-diós kenyérkülönlegesség

Nem az elkészítés módja, vagy a megjelenése miatt érdemelte ki ez a kenyér a különleges jelzőt, hanem az aromás kávé és a piritott dió harmóniájából adódó kivételes ízvilága miatt. A vaníliás-juharszirupos vaj pedig csak fokozza mindezt.
Engem teljesen levett a lábamról, egészen biztosan többször fogom még készíteni.

Ezzel a kenyérrel csatlakozom Dolce Vita blogszülinapi bulijához, ami ugyan nem egy desszert, de a különleges receptek között szerintem jól megállja a helyét, még egy ilyen nagyszabású rendezvényen is! :-)
Nagyon boldog blogszülinapot Dolce Vita!


Hozzávalók
500 g fehér búzaliszt
100 g teljes kiőrlésű búzaliszt
100 g teljes kiőrlésű rozsliszt
3-4 g tengeri só
13 g foszfátmentes sütőpor
80 g nádcukor
75 g olvasztott vaj
3 dl közepesen erős, meleg, de nem forró kávé
2 db tojás felverve

85 g pirított dió - nekem most ennyi volt, de mehet bele több is

a vajkrémhez
(nem kötelező jelleggel)
szobahőmérsékletű vaj
juharszirup
vanília kikapart magja


Ezt a kenyeret is a megszokott módon készítem el. A száraz alapanyagokat jól összekeverem, majd a nedves hozzávalókat hozzáadva (vaj, tojás, kávé) tésztát gyúrok belőle. A gyúrás utolsó fázisában adom csak hozzá a diót. Lefedve, langyos helyen min. 1 órán keresztül, vagy a duplájára kelesztem.

Vékonyan kivajazott-lisztezett püspökkenyérformába teszem a tésztát, és azonnal 180-185°-os sütőbe tolom - ezúttal nem kelesztem másodjára -  először 30, majd további 15-20 percig sütöm, az alsó rácson. Félidőben alufóliával lefedem a kenyér tetejét és 175°-on sütöm tovább.
Ha elkészült, vízzel permetezem a tetejét és rácsra teszem hűlni.


A vajkrémhez: a szobakőmérsékletű vajhoz annyi juharszirupot keverek csak, amennyivel nem lesz folyós állagú, és vaníliarúd kikapart belsejével teszem még érdekesebbé a krémet. Pompásan kiegészíti a kávés kenyeret.


Megjegyzés: Közepesen tömör szerkezetű lett ez a kenyér, ami kitűnően szeletelhető, frissen sülve és másnap is jó az állaga, ropogós és egyben puha is. Tényleg különleges.
Ha lazább szerkezetű tésztát szeretnénk, akkor meg lehet próbálkozni egy második kelesztéssel is, de szerintem nem szükséges.